Az olyan varázslók, mint Fred és George Weasley, vagy Conrad Strucktor, Harry hajdani lakó- és csoporttársa az auroriskolában, akik nem pusztán használták a mágiát, hanem újabbnál újabb alkalmazási formáit találták fel, Harry Potter szemében a világ legcsodálatraméltóbb varázslói voltak. Neki magának sosem volt tehetsége ilyesmihez, ezért annál inkább megbecsülte azokat az eszközöket, melyeket Conrad és kollégái a Minisztérium Varázstechnikai csoportjában állítottak elő. Minden alkalommal, ha hivatalos ügyben járt el, megtömte zsebeit a hasznos kis tárgyakkal, mielőtt útnak indult volna.
A lekicsinyített seprű szériafelszerelésnek számított egy aurornál, mint ahogy hivatali kötelességük volt magukkal hordani a pálcájukon kívül az azonosító jelvényüket és egy mágikus bilincset is. Harry ezenkívül szüntelenül magánál tartotta apjától örökölt, láthatatlanná tevő köpenyét, egy varázstérképet és egy megfigyelő tükörkészletet.
Ez utóbbi egyik darabját igyekezett éppen kihalászni a lobonc-téri Hop-Pont kandallójából. A dolog annak ellenére sem volt egyszerű, hogy nemrég saját kezűleg erősítette oda a tűztér korommal borított, belső falára. A tükör ugyanis automatikusan felvette a fal színét, mi több, teljesen bele is olvadt a megfeketedett téglába. A leválasztó varázsige kimondása és némi küszködés után azonban Harry kezében landolt a keresett tárgy.


Harry tudta, hogy a New Wind Clubhoz a lobonc-téri Hop-Pont van a legközelebb, tehát valószínűnek látszott, hogy Piton is ezt fogja használni, ha távozni akar. Amíg a bájitalok mestere vacsorázott, Harry elhelyezte a tükröt az ürességtől kongó Hop-Pont kandallójában, majd köpenye rejtekében megfigyelőállást vett fel, jó száz méterre onnan.
Éppenséggel megkérhette volna a Hop Felügyeletet is, hogy vegyék megfigyelés alá az állomást, és kövessék Piton útvonalát, de Harry nem kívánta bevonni a hivatalt. Egyelőre nem. Ez az ügy magántermészetű, Piton követése pedig jelenleg teljesen szabályszerűtlen. Ám Harry feltétlenül tudni akarta, hol lakik a férfi.

Sokáig kellett várnia rá, de nem türelmetlenkedett - auror kiképzése során ennél sokkal hosszabb ideig is kellett rostokolnia egy-egy gyakorlat alkalmával. Kamaszkori nyughatatlansága az idők folyamán némileg megkopott, s már nem szenvedett annyira, ha tétlenségre kárhoztatták. Kitartása végül elnyerte jutalmát, mikor feltűnt a tanár sötét alakja. Harry észrevette, hogy a férfi gyanakodva vizsgálódik, látta a felderítővarázst, amit elvégzett, és áldotta az eszét, hogy elég messzire van tőle. Emlékezett még a roxforti időkből arra, hogy Piton kiváló érzékkel sejti meg, ha a közelében van valaki,  akkor is, ha az illető láthatatlan.
Mindenesetre figyelemreméltónak találta, hogy Piton milyen óvatos még mindig. Vajon mi oka van rá?
Végül mégis felvillant a Hop-por zöld fénye, és Harry előbújt rejtekéből, forrón remélve, hogy a tükör nem hagyta cserben.
Szerencsére nem kellett csalódnia. Egy pillanatig csak bámulta saját tükörképét, aztán visszafojtott lélegzettel rákoppintott pálcájával az üvegre és rögvest felhangzott a múltból jól ismert szigorú hang:
- A Máglya térre.
Harry elfintorodott. Piton ugyanolyan ellentmondást nem tűrő stílusban utasítgatta diákjait annak idején, mint most a Hop-hálózatot, és ez kellemetlen emlékeket idézett fel benne.
Legszívesebben azonnal indult volna a férfi után, de tudta, hogy ez elhamarkodott lépés lenne. Piton gyanakvó viselkedése valószínűsítette, hogy figyelni fogja, nem követik-e. Elővette hát mágikus térképét, ami látszólag ugyanolyan üres pergamen volt, mint a Tekergők Térképe, és pálcájával rákoppintott a lapra.
- London, Máglya tér, két kilométer - mondta halkan, és azonnal kirajzolódott előtte a kívánt terület térképe a kívánt sugarú körben. Harry áttanulmányozta az utcák hálózatát, különös tekintettel a bíbor színű részekre, amelyek varázsló otthonokat jelöltek és a halványabb árnyalatú , hoppanálás-gátló bűbájjal borított területeket. A környéken jórészt muglik laktak, de elszórtan feltűnt a bíbor szín is.
Miután úgy ítélte meg, hogy elég idő telt el, zsebre vágta a térképet, és belépett a kandallóba.

A Máglya térre érkezve azonnal arcába húzta sötét talárja csuklyáját. Érkezése mindenképp zajjal és fénnyel járt, botorság lett volna, ha ezek után láthatatlanná téve hagyja el a Hop-Pontot. Nem, ő most csak egy késői járókelő. Nyugodt, de szapora léptekkel átvágott a téren a Borostyán utca irányába. Ez párhuzamosan húzódott a Repkény utcával, ahol feltűnt a bíborszín a térképen. A talaj meredeken emelkedni kezdett, ahogy felfelé baktatott a domboldalba épült házak között. Éjfél felé járt, az utca itt is kihalt volt, akárcsak a maga mögött hagyott tér. Legalábbis ő senkit nem vett észre, bár nem mert feltűnően nézelődni. Már az utca középén járt, amikor lelassított és hátrakémlelt. Nem, nem követte senki. Néhány pillanatig még vizsgálódott, de nem látott semmi szokatlant. Elővette a zsebéből a zsugorított Tűzvillámot, eredeti méretűvé változtatta és felpattant rá. A seprű már nem számított a legújabb modellnek, de ezt még Siriustól kapta, és ragaszkodott hozzá. Már a levegőben volt, amikor a láthatatlanná tévő köpenyt is magára kanyarította, aztán a szomszédos utca felé fordította a seprű nyelét. Titkon remélte, hogy még megpillanthatja a hazafelé tartó Piton alakját, de a Repkény utca ugyanolyan kihalt volt, mint az egész környék. Pedig valami azt súgta neki, valahol itt van a közelben, akit keres.
Lassan végigrepült a házak fölött, gondosan ügyelve arra, hogy kívül maradjon a behatolásjelző bűbájok hatókörén azon a két ponton, ahol varázslók laktak a térkép szerint, aztán feljebb húzott, és elgondolkodva vizsgálgatta a környéket. Azon töprengett, ő melyik házat választotta volna Piton helyében. Végül úgy döntött, az utca végében lévő, mohával fedett tetejű épület tűnik a legkézenfekvőbbnek. Mindkét oldalról mugli házak simultak az oldalához, de még mindig jobb szomszédságnak tűnhettek a könnyen kijátszható muglik, mint egy esetlegesen kíváncsiskodó varázslócsalád. A házhoz tágas kert tartozott burjánzó növényzettel, magas sövényekkel, a kert mögött pedig egy rég nem működő varroda, omladozó épülete magaslott.
Persze semmi sem biztosította, hogy Piton valóban itt lakik. Akár azonnal tovahoppanálhatott a Máglya térről, vagy ha a környéken is él, éppenséggel az ellenkező irányban is lehet a háza. Ebben az esetben Harrynek más módot kell keresnie, hogy megtalálja. De ez a ház elég ígéretesnek tűnt ahhoz, hogy leellenőrizze. Közelebb lebegett hát hozzá, végül leszállt a kert mögötti varroda tetején, onnan figyelve a sötétbe borult épületet. Már-már azon volt, hogy megpróbál közelebb menni, megkockáztatva a behatolásjelző működésbe lépését, de végül nem volt rá szükség. Vékony fénycsík villant fel egy hanyagul behúzott függöny mögött, majd kihunyt, hogy újra feltűnjön egy alagsori ablakban, és Harry azonnal tudta, hogy nyert ügye van. Ugyan ki az, aki az éjszaka kellős közepén vonul le egy pincehelyiségbe? Pitonnak bizonyára ott van a bájitalfőző műhelye, és hazaérve első dolga, hogy leellenőrizze valamelyik kotyvalékát.
Harry tudta, hogy ma már nem tehet többet, és hazafelé vette az irányt, terveket szövögetve útközben . Holnap első dolga lesz utánanézni a nyilvántartásban ennek a Repkény utca 26-nak és lakójának.