Pompás, fehér karácsony-éjenKidobta a szikrázó hóba,Kidobta a havas semmibeMagzatját a papék Katója. Aztán Kató, a kis cseléd-lyány,Szédülve, tántorogva, félve,Ahogy illik, elment maga isÉjféli, szent, vidám misére. Kató gazdája, az izmos papS falusi nyája énekelnek:»Dicsértessék az egek…

A fekete macska búsan bandukolt.Nem csoda, hisz szegény csonka farkú volt.Tizenharmadikán, s persze péntekenlett kunkori dísze ilyen éktelen.Azért vesztett el abból egy darabkát,mert az úton maga előtt szaladt át. A költészet napja alkalmából.

Egyszer, ha sok időm lesz, összeállítok egy Best of Kaláka listát. Most csak azért ez a Kányádi Sándor vers áll itt, mert van pár sor benne, ami nagyon tetszik. Ha nem volnék, te sem volnál,én sem volnék, ha nem volnál.Vagyunk ketten két szép nyárfa,S búvunk egymás árnyékába.

 Adjon az Istenszerencsét,szerelmet, forrókemencét,üres vékámbagabonát,árva kezembeparolát,lámpámba lángot,ne kelljenkorán az ágyra hevernem,kérdésre választő küldjön,hogy hitem széjjelne dűljön,adjon az Istenfényeket,temetők helyettéletet -nekem a kérésnagy szégyen,adjon úgyis, hanem kérem.