Tegnapelőtt a retro telefonokról ömlengtem, de ha a tárcsás, vezetékes, tényleg a múlt része készülékektől eltekintünk, akkor is érdemes beszélni a mobil telefonok első generációjáról, a ma már csak a butatelefonnak vagy Nagyi-telefonnak titulált darabokról.
Hogy miért? Először is azért, mert napról napra kerülnek napvilágra olyan kutatások, amelyek azt igazolják, hogy sem fizikailag, sem mentálisan nem egészséges az okostelefonok túlzott használata. Már pedig azokat pont azért és úgy tervezték, hogy függőséget alakítsanak ki és folyamatosan a kezünkben legyenek.
Pedig még öregedési faktort is jelentenek az általuk kibocsátott kék fény miatt, amely köztudomásúlag alvászavarokat is okoz. Ráadásul a mobil gyakori használata mozgásszervi elváltozásokhoz vezet: sem a nyakcsigolyáknak, sem a könyöknek, a csuklónak vagy az ujjaknak nem tesz jót a sok mobilozás, görgetés, koppintgatás. Nyilván a szemet is megterheli a pici képernyőn való olvasás, a sok hangos zene vagy Tiktok hallgatás fülhallgatóval pedig halláskárosodáshoz vezethet.
Az ingertúladagolás, vagy a közösségi felületek által diktált állandó jelenléti illetve megfelelési kényszer, a testképzavar, a játékfüggőség mind-mind ott szerepel az okosmobilok okozta káros lélektani hatások listáján. Az okostelefonnal összefüggő szeparációs szorongásnak már neve is van: "nomofóbia (no-mobile-phone phobia). A függőség tünetei közé tartozik a telefon kikapcsolására való képtelenség, a telefon kényszeres ellenőrizgetése, az akkumulátor állandó feltöltögetése".
Ráadásul sem személyes adataink, sem a pénzünk nincs biztonságban, hiszen a legtöbb online csalás és megfigyelés az okostelefonokra feltelepülő vírusokon, rosszindulatú alkalmazásokon keresztül történik. Ennek ellenére sokan a kényelem jegyében az egész életüket egy olyan eszközre bízzák, amely bármikor tönkremehet, elveszhet, ellophatják.
Ezért aztán sokan, akik tehetik és egyáltalán, akik felismerik a problémát, visszamenekülnek a butamobilokhoz, és nem győzik sorolni annak előnyeit az okostelefonokkal szemben. Mivel a belinkelt cikk csodásan bemutatja ezeket az előnyöket, én már nem is sorolom fel, csak megjegyzem: magam is butatelefont használok, és hacsak az élet rá nem kényszerít, ezen nem is fogok változtatni. Az online élethez teljesen megfelel nekem egy laptop vagy egy PC.
Nyilván ehhez hozzátartozik az is, hogy egyrészt kénytelen vagyok otthonülő életmódot folytatni, másrészt az X generációhoz tartozom. Márpedig a korosztályom tagjai és az idősebb milleniálok között nagyon sokan vannak, akik még az internet előtti világba is visszavágynak, és nem véletlen, hogy olyan könyvek születnek a témában, mint David Sax: Az analóg bosszúja című műve, amit ugyan még nem sikerült elolvasnom, de ott van a listámon.
Én mondjuk nem szeretnék internet nélkül élni és látom az online világ előnyeit, de szerintem átestünk a ló másik oldalára, és túl sokszor használunk digitális megoldásokat. Olyan problémákra is, amelyek analóg módon gyorsabban, könnyebben megoldhatóak és az eredmény is átláthatóbb. Vagy ahogy Murphy mondja:
"Tévedni emberi dolog, de igazán összekutyulni valamit csak számítógéppel lehet."
Borítókép: Freepik
