Az étkezésről szóló tartalmak nemigen tudnak meghatni, akár online, akár offline forrásból olvasom őket. Ha az ember évekig egészségügyi területért felelős könyvtáros, mint én, átmegy a keze alatt mindenféle fajta észt osztó írás - egyesek kifejezetten tudományos jellegűek, de mások (a többség) csak el akar adni valamit.
Egyszer pont arról olvastam, mennyire meghatározták az elmúlt közel 100 évben az üzleti érdekek a táplálkozástudományi kutatásokat. Igen, a tudományt!
Nem véletlen, hogy míg pár éve a vaj és a zsír (meg a tej) volt kikiálltva elsőrendű közellenségnek, ma a kémiai laborban előállított margarint szidják, és még a háziorvosom is azt mondja, hogy margarin helyett egyek vajat és mangalica zsírt.
Hiába írja le minden, fogyással foglalkozó könyv szerzője, hogy mi és hogyan működik a szervezetben a táplálkozás közben és ebből következőleg hogyan lehet fogyni, a keserű igazság az (és ezt a hitelesnek tűnő, őszinte források mondják), hogy kb. semmit nem tudunk biztosan a táplálkozásról, a fogyásról, a hízásról. Még pedig azért nem, mert nincs nagy tömegű mintán vett, üzleti befolyástól mentes, elégséges számú tudományos kutatásunk.
Általában nem vagyok az összeesküvés elméletek híve, és a tudományt és módszereit sem kérdőjelezem meg (annak ellenére, hogy volt szerencsém belelátni a tudományos publikálás folyamatába és ... khm, elég kiábrándítóak a tapasztalataim). De ha kajáról van szó, erősen kritikus vagyok azzal kapcsolatban, amit mások mondanak róla.
Azért persze néha talál az ember olyan interjút (A veganizmus tudománytalan emberkísérlet, de színhúst enni nem muszáj), amiben elég sok hasznos ismeret van. Még ha az ember nem is tud azonosulni minden mondattal (pl. rovarkaja, amiről már írtam), elolvasni érdemes.
Az érzelmekkel átitatott és érdekektől bűzlő cikkekben (Mesterséges ételek, műhúsok: A multinacionális élelmiszergyártók próbálkozása, hogy az élelmünket fokozottan iparosítsák) is lehet olyan szempontokat találni, amelyek megfontolásra érdemesek.
De az biztos, hogy az élet (úgy általában is, nem csak a természet vonatkozásában) rendkívül összetett és bonyolult, szóval nem szabad leragadni a média fősodrában lévő témáknál, nem árt tájékozódni olyan dolgokról sem (Még többet lehetne kihozni a gyümölcsösökből, ha ehető gombákkal turbóznák őket), amik magunktól eszünkbe se jutnának.
Ám arról se feledkezzünk meg, hogy nem csak az számít, mit és mennyit eszünk, hanem az is, hogy kik és hogyan termelték meg (Harminc év alatt több mint egymillió kistermelő tűnt el, még az élelmezésbiztonság is veszélyben lehet).
