Hihetetlenül ingergazdag környezetben élünk mind a való, mind a virtuális térben - ami sajnos egyáltalán nem egészséges.
Utóbbihoz ugyanis a mentális egészség is hozzá tartozik, márpedig a stressz (annak is a rossz fajtája, mert van jó fajta stressz is) pont a mentális egészséget és ezzel közvetve a testi egészséget is rombolja.
Az a hihetetlen ingeráradat, amiben élünk, viszont emeli a stressz-szintünket és rombolja az egészségünket.

Az ingerek jó része pedig vizuális inger. Méghozzá olyan, ami számunkra csak zaj, pozitív vagy hasznos információt nem hordoz.

Mégis, ha valaki rákeres a vizuális környzetszennyezés, a vizuális szennyeződés és a vizuális zaj kifejezésekre, egész más dolgokat találhat.

Van, aki szerint az igénytelenség képi megvalósulását kell ezalatt érteni, más arra használja a fogalmat, hogy különböző rendszerezési tippeket és tárolókat adjon el vele, (amik egyébként nagyon jól néznek ki és borzalmasan túl vannak árazva). 

Még talán ez a cikk közelíti meg a problémát a legjobban: A vizuális szennyeződés jelentése, mert nem csak a típusait, hanem a következményeit is pontokba foglalja.

Az viszont biztos, hogy a minimalizmussal foglalkozó cikkekben és videókban újra és újra felbukkan a visual decluttering kifejezés, amire nem találtam normális magyar fordítást - talán vizuális lomtalanításnak vagy vizuális zajcsökkentésnek tudnám nevezni.

Lényegében arról van szó, hogy ha a környező világból nem is tudjuk kiiktatni a túl sok vizuális ingert, legalább az otthonunkat mentesítsük ettől, és teremtsünk ingerszegény, megnyugtató, harmonikus képi világot magunk körül.

A folyamat pedig leginkább abból áll, hogy a felesleges dolgokat eltesszük a szemünk elől, elrejtjük különböző tárolókba őket.
Ami fontos, hogy a kezünk ügyében legyen, azt is rendszerezetten tároljuk - ennek megvannak a különböző trükkjei. Például ha az asztalon van három dolog egymás mellett, az vizuális szempontból zavaróbb, mintha ugyanaz a három dolog egy kerek alátéten, csoportot képezve, egymáshoz közel téve áll. Mert így a háromból vizuálisan egyet csináltunk, tehát csökkentettük az ingerek számát.

De ugyanezt a vizuális ingercsökkentést szolgálja az, amikor nem a harsány színű zacskóban tároljuk a kekszet, amiben megvettük, hanem beletesszük egy - akár üveg - tárolóba. Vagy amikor áttöltjük a folyékony szappant a címkés flakonból egy saját egyszínűbe. Ha maga az eredeti flakon alakja, színe megfelelő, akkor elég lehet a címke lehúzása is.

A vizuális lomtalanítási tanácsadók a természetes színeket és anyagokat javasolják (például kezeletlen fa tárolók), illetve a használt színek számának csökkentését.

Tényleg sokkal megnyugtatóbb az ilyen környezet képe - noha könnyű átesni a ló túloldalára, amikor már túl puritán, szegényes és unalmas az otthon látványa. (Meg persze az ilyen videók és blogbejegyzések fogyasztása után ellen kell állni a vágynak, hogy kisebb vagyont költsünk el az ajánlgatott tárolók beszerzésére.)