Ma is tanultam valamit, mégpedig egy fogalmat: riasztási fáradtság (alarm fatigue). Egy szívemhez szóló cikkben olvastam a Telexen, melynek címe: Miért kell mindennek sípolnia?

Elég zajérzékeny vagyok, mondjuk pont a háztartási eszközök csipogása nem zavar ... bár ez valószínűleg azért van, mert egyrészt a legtöbb ilyen eszközöm még régimódi és nem csipog, másrészt eleve nem veszem körül magam túl sok ilyen berendezéssel. (Harmadrészt meg romlik a hallásom, illetve sokszor be is van dugva, mert épp valamilyen zenét hallgatok.)

De tényleg, miért kell mindennek csipognia, pittyegnie, vagy pláne, működés közben folyamatosan zúgnia?

Nemrég panaszkodtam, hogy a rádiós órám halkan ugyan, de nagyon idegesítő frekvencián zúg. De ugyanúgy őrületbe tud kergetni az elromlott autóriasztó (mert az esetek többségében erről van szó, nem lopásról).

A legrosszabb azonban a lakás előtti utcán elhúzó autók zaja. Szerencsére olyan helyen lakom, ahol nem túl sok autó jár a mellékutcában, de épp költözés előtt állok (legalábbis szeretnék költözni), és azzal kellett szembesülnöm, hogy a legtöbb szóba jöhető hely forgalmas út mellett van. Ahova a magamfajta zajérzékeny embernek nem szabad költözni (maximum sokadik emeletre, de egyrészt tériszonyos is vagyok, másrészt a liftekkel kapcsolatban is vannak negatív élményeim).

Szóval mindig arra lyukadok ki, hogy azok a csúnya, környezetszennyező autók a hibásak mindenért.
A háztartási gépek sípolása se lenne olyan idegesítő, ha már eleve nem táncolnának az idegeink a rengeteg autó zúgásától.

Borítókép: brgfx (Freepik)