A magyarok híresek arról, hogy szeretnek panaszkodni. Ami egyrészt mentálhigiénés szempontból nem jó se annak, aki panaszkodik, se annak, akinek muszáj végighallgatnia más panaszát. A pozitív gondolkodás hasznosabb. Ugyanakkor jót tesz, ha könnyíthetünk a lelkünkön.

Amióta betöltöttem az ötvenet, úgy érzem, zsémbes vénasszony lett belőlem, aki állandóan pampog valami miatt. Többnyire apróságok idegesítenek fel, amik miatt szégyellek is panaszkodni.

No, de mire jó az, ha van az embernek egy blogja, ha nem arra, hogy lelki szemetesládának használja? :-)
Szóval úgy döntöttem, hogy írok egy listát (esetleg majd később frissítem) ezekről az idegesítő dolgokról. Kommentben meg lehet írni, hogy a kedves olvasókat mi bosszantja.

1. Zajok.
   
   Ide több minden beletartozik (nyilván a zajos szomszédok is), de leginkább az autóriasztóktól megyek a falnak. Pláne, ha az éjszaka közepén indulnak el. Most komolyan, nem hatékonyabb a néma riasztás?
   
   Az autókból áradó tuc-tuc bömbölése is zavar, sőt, az esküvői tülkölés is. Mi közöm van nekem ahhoz, hogy más épp nősül? Csak én érzem ezt olyan vidéki paraszt szokásnak?
   
   Nyilván a hajnalban a motort járató sofőröket is melegebb égtájakra szoktam kívánni, és nem csak a zajok, hanem a környezetszennyezés miatt is.
   
   
2. Az egész fogyasztói társadalom úgy, ahogy van, az akcióikkal együtt, de erről már korábban is írtam.
   
   Ami akkor kimaradt, hogy nem szeretem ezt a szalagos kasszás megoldást, hogy azonnal rámolj a táskába. Egy olyan korban nőttem fel, ahol az áru egy másik kosárba került a fizetés során, amit átvitt az ember a pakolós pulthoz és ott ráérősen elrakhatta a cuccokat úgy, hogy optimálisan kihasználja a rendelkezésre álló táskát vagy szatyrot, meg ne törjön a tojás, lyukadjon ki a tejfölös doboz teteje.
   
   A vásárláskor nejlon szatyrot vásárlókat se szeretem. Hát tényleg olyan nehéz betenni egy-két szatyrot a táskába vagy a zsebbe, ha elindulunk otthonról?
   
   Amióta pedig van ez a műanyag palackból iszunk mindent szokás, ami önmagában is baj, és a palackokat védeni kell a napfénytől, azóta az összes bolt ablakát befóliázták és nincs természetes fény a boltokban. Csak sötét sarkok, meg (energiapazarló) lámpafény, ami mellett esély sincs a különböző, apró betűs feliratú árcédulák elolvasására.
   
   A túlcsomagolt dolgokat is ide sorolom.
   Szerintem ennek az iskolapéldája a filteres tea.
   A teafüvet (vagyis annak a morzsalékát, mert ne legyenek illúzióink, az csak hulladék tea) beteszik egy filterbe, amire rápakolnak egy zsinórt meg egy papírfecnit. Ezt beteszik egy papírtasakba. Amit betesznek egy papírdobozba, amit aztán még egy műanyag fóliával is becsomagolnak. Miközben a szálas teának egy papírzacskó is megfelelne, ha már nincs csomagolásmentes, saját vagy visszaváltható dobozban vásárlási lehetőség.
   
   A Covid alatt megszüntették a saját ételesbe kérést a menzákon, kifőzdékben, egészségügyi okokra hivatkozva. Azóta se lehet mifelénk így kérni elvitelre kaját. Gondolom, jó üzlet a műanyag doboz rásózása a vevőkre, aztán szegény bolygó meg fulladjon bele a szemétbe.
   
   
3. A kattintásvadász médiáról, meg a zsarolás szintű Youtube manipulációkról már szintén volt szó.
   
   

   De ide sorolom azokat a weboldalakat is, amik kitakarják a tartalmat, ha reklámblokkolót észlelnek, vagy nem fogadod el a sütiket (vagyis nem engeded, hogy gyűjtsék az adataid). Plusz, ha az a gyanújuk támad, hogy el akarod hagyni az oldalt, iratkozz fel a hírlevélre, kövess be a Facebookon felugró ablakokkal dobálnak meg. Nyilván ilyenkor mi az én reakcióm? Hát ez:

   

4. A graffitik.
   
   Bocs, de mifelénk semmi művészi graffiti nincs, csak mázolmányok. Azok viszont minden felületen. Nekem meg már így is elegem van a minden felől ránk zúduló vizuális ingercunamiból, nem kérek belőle még többet.
   
   
5. A kutyaugatás. Meg a kutyaszar. Meg a sétáltatás során elengedett kutya, amelyik mindenkire ráugrik, rámorog, stb. Ezek annak ellenére irritálnak, hogy amúgy az állattal semmi bajom sincs. A felelőtlen állattartókkal van a baj.
   
   
6. A jegyellenőrök.
   Mármint nem kifejezetten ők, hanem az, hogy egyrészt szükség van rájuk, másrészt az, hogy hiába vannak, mert a bliccelés nem szűnik meg, és azok a tömegközlekedési eszközön nem kívánatos személyes se tűnnek el, akiknek nem lenne ott a helyük.
   
   
7. A városokban kevés a zöld terület és sokszor az sincs megfelelően gondozva.
   
   A játszóterek szerintem borzalmasan vannak megtervezve (az újabbak is), ráadásul mifelénk a bérházak közé vannak beékelve. Márpedig a gyerekzsivajhoz kötélidegzet kell, és nyári estéken, amikor muszáj szellőztetni, nincs előle menekvés.
   
   
8. A kukák.
   
   Ahelyett, hogy a kukázók helyzetét kezelnénk, a kukákat zárjuk be egy ketrecbe (ami persze nem nagyon tántorítja el a fekete öves kukázókat). A szelektív gyűjtő mindig kevés, és a speciálisan szelektív szemét elhelyezésére néha csak a város túlfelén van lehetőség.

Így átnézve a listát rájöttem, hogy leginkább csak tisztaságmániás vagyok és a szennyezés az, ami zavar: a környezet-, a zaj-, és a vizuális szennyezés.

Borítókép: syarifahbrit (Freepik)