Halálra idegesítenek az akciók. Az akciós újságokkal együtt, amelyek tőrt döfnek a zöldgondolkodású lelkembe már pusztán a létükkel meg a papírpazarlással, és akkor a túfogyasztásra buzdításról még nem is beszéltünk. De az igazán halálom a pontgyűjtő kártya - gondoltam eddig. De nem. A kuponok. Az aztán a legalja. (Az applikációkkal felőlem elmehetnek a búsba, nincs okostelefonom.)

Direkt nem írom ki az üzletlánc nevét, aki jár oda, úgyis tudni fogja. Eddig is volt a havi pár napi 20%-os kedvezmény kuponnal, amit aztán kb. semmi értelmesre nem tudsz használni, mert az egyébként is akciós termékekre nem vonatkozik, és olyankor minden akciós. (Az akciós azt jelenti, hogy csak! 25-150 Ft-al drágább, mint a másik üzletláncnál akció nélkül.)

Aztán jött az  egy áráért kettőt  ... ááá, nem, ugyan már! Ha kettőt veszel, akkor nem, nincs ingyen a második, csak engedünk 20 Ft-ot az árából. Vagy engedünk akár 40 Ft-ot is, de csak ha hatot veszel.

Ám idén emelték a tétet: Legyen pontgyűjtőkártyád, legyen akciós újságból kivágott kuponod, vegyél kettőt, és akkor pár tíz forinttal olcsóbban kapod meg azt az alapélelmiszert, ami még így is egy százassal drágább, mint a szomszéd üzletben.

Mindig Bödőcs Tibor jut eszembe erről a témáról a fegyveres csekkbefizetéssel, meg a benzinkúton való fizetéssel (lásd itt, 17 percnél kezdve). 

Én úgy szeretnék végre egy üzletet, ahol nincs se kártya, se újság, se kupon, se akció, csak tisztességes árak! Kerek számokkal, nem 9-es végűekkel. Ahol nincs a két polcsor közti rész, meg a pénztár környéke elbarikádozva kínálókkal, meg leértékelt áruval. Ahol egyértelműen ki van mindenre írva az ára, az egységnyi mennyiségre kivetített ára is. Olvashatóan, nem minyurka számokkal és betűkkel. Ahol nem rendezik át pár havonta az árukat, hogy végig kelljen bóklásznod megint az egész boltot azért, hogy így is még több vásárlásra csábítsanak.

De nem lesz ilyen. Mert az emberek függőek. Az agyuk olyan boldogsághormonokat termel, ha akciósan vásárolnak, amikről nem bírnak leszokni.

"Magyarul, ha valakinek van egy elképzelése egy termék áráról, de azt jóval kevesebbért sikerült megszereznie, mondjuk egy akciózás keretében, akkor pozitív tranzakciós hasznosságról beszélünk. Az emberek vagyoni helyzettől függetlenül imádják ezt az érzést. Úgy érzik, alkalmi vásárt csinálva kicsit „meghekkelték” a piacot.

A kereskedők pontosan ismerik ezt a jelenséget és ki is használják. Azért akcióznak orrba-szájba, hogy mindenki egy kicsit győztesnek érezze magát, mikor bezsákolja az akciós trappistát vagy az akciós TV-t. Az érzés annyira erősen hat a fogyasztóra, hogy ha valamelyik kereskedő ezt nem csinálja és csak simán olcsóbban adja terméket, több mint valószínű, hogy kevesebbet fog eladni.

Richard Thaler Misbehaving című könyvében a JC Penney kereskedelmi lánc példáját hozza fel, akik rájöttek, hogy csupán az árbevételük 1 százaléka származik a teljes áron értékesített termékekből. A maradék 99 százalék akciós termékből jön be. Fel akartak hagyni az általuk csak „kamu árazásnak” nevezett stratégiákkal és megszüntették a 9-es végű árakat, sőt az akciózást is, biztosítva a vevőket arról, hogy a termékeket ugyanannyiért fogják kapni, mintha akciósan vásárolnák meg. A stratégia nem jött be. A cég részvényei zuhanni kezdtek, a vásárlók pedig elpártoltak tőlük. Nem kapták meg az élményt, hogy ők most alkalmi vételt csináltak. Az ügyvezetőt ezután kirúgták és visszaálltak az akciókra."

Az idézet innen van, a Zöld pszichológia blogról, amit nagyon tudok ajánlani: két kedvenc érdeklődési területem, a lélektan és a környezetvédelem találkozik benne.

Szóval értem én, miért működik így a világ, csak nem szeretem. Azt is értem, miért nem nevelnek az iskolában tudatos vásárlóvá, beavatva az ilyen lélektani dolgokba, de attól még kellene.

Borítókép: pch.vector (Freepik)