Már ősz vége felé járt, amikor Demona megüzente Harrynek, hogy a következő foglalkozásra a seprűjével jöjjön. Csípős hideg volt, nem igazán repülésre való, de nem bánta, mert nagyon kíváncsi volt, mit tartogat számára a tanárnő, aki hozzá hasonlóan, melegen öltözve várta őt a kastély kapuja előtt.
- Remélem, a pálcád is nálad van - mondta neki, miután fogadta Harry köszönését.
Elégedetten nyugtázta az igenlő választ, és intett, hogy kövesse. A Tiltott Rengeteg egyik tisztása fölé szállt, majd megvárta, amíg Harry is odalebeg mellé.
- Sokan mondták nekem, és magam is úgy láttam a múlt heti meccsen, hogy kivételes tehetséged van a seprűlovagláshoz - kezdett el magyarázni a levegőben. - Márpedig az ember mindig építse arra a védekezési technikáit, ami a legjobban megy neki! Ha jól repülsz, élj vele! Sehol sincs megírva, hogy két varázsló csak a földön állva párbajozhat. Amit most fogunk csinálni, az nem lesz számodra idegen, mert hasonlítani fog a kviddicshez. Csak most az én átkaim lesznek a gurkók, amik elől ki kell térned, és a cikesz helyett engem kell elkapnod. Persze nem fizikailag, hanem egy átokkal kell eltalálnod. Nyilván nem akarom, hogy bármelyikünk is leessen a seprűről és megsérüljön, ezért mindketten csak a hátráltató ártást fogjuk használni.
Harry bólintott, hogy megértette, azután nekikezdtek a gyakorlásnak. Valóban hasonlított kicsit a kviddicsre, de még inkább arra az esetre, amikor a magyar mennydörgővel kellett megküzdenie. A legszokatlanabb talán az volt, hogy csak fél kézzel kapaszkodhatott a seprűjébe, mert a másikban a pálcáját szorongatta. Ráadásul repülés közben nem volt olyan egyszerű a célzás sem, mint a szilárd talajon állva. A feléje küldött átkokat viszonylag könnyen ki tudta kerülni, bár Demona időnként egész váratlan fordulók után és szögekből bombázta meg, viszont teljesíthetetlen feladatnak tűnt, hogy eltalálja a tanárnőt
- Gyerünk, Potter! - kiáltott rá végül a nő keményen. - Meg tudod csinálni! Senki sem legyőzhetetlen. Légy elszántabb! Ne arra gondolj, hogy ez csak gyakorlás, hanem arra, hogy az életed függ attól, eltalálsz-e engem!
Harry megállt egy pillanatra a levegőben, és mélyen beszívta a levegőt. Minden egyes lélegzetvétellel nyugodtabb és eltökéltebb lett.
Meg tudod csinálni! Meg fogod csinálni! - mondogatta magában jól bevált mantráját. Aztán ráhasalt a seprűjére, és olyan sebességgel kezdett zuhanni a nő felé, mint akit az sem érdekel, ha összeütköznek. Kiszorította a fejéből kétségeit, és minden mást, ami egy kicsit is elgyengítette volna, vagy elterelte volna a figyelmét. Semmit sem látott a tanárnő előtte száguldó alakján kívül, és az előle való menekülés közben Demona is csak hébe-hóba tudott egy-két átkot megereszteni. Harry ilyenkor minden egyes alkalommal kicsit feljebb emelkedett, hogy aztán annál nagyobb lendülettel zuhanjon megint a nő irányába, aki felfelé pontatlanabbul célzott. Végül elég közel került hozzá, és tudta,  hogy most már nem fogja elhibázni. Egy utolsó rántással még közelebb ment, és egy mély lélegzet után elindította az átkot, amely végül könyörtelenül eltalálta a tanárnőt. Demona rögtön megdermedt a levegőben a seprűjével együtt, aztán amikor Harry odalebegett mellé, elismeréssel vegyes megdöbbenéssel csóválta meg a fejét.
- Félelmetes vagy, Potter! A repülés és a küzdelem magasiskolája volt, amit most bemutattál! És ennél csak még jobb leszel. Ha nálad van a seprűd, legyőzhetetlen vagy! Mindig tartsd ezt észben, és egy percig se kételkedj benne ! - mondta neki komoly arccal, és Harry most az egyszer nem örült igazán a dicséretnek.
Kezdte felfogni, az asszony nem pusztán arra akarja megtanítani, hogyan védje meg magát. Fegyvert akart kovácsolni belőle. Valószínűleg pont ezért itt, a Tiltott Rengetegben gyakoroltak, elrejtőzve a kíváncsi szemek elől, és nem a kviddicspályán.
Harryben most először merült fel, hogy talán igaza van Hermionénak, és Dumbledore nem egészen olyan különórákra gondolt, mint amilyeneken részt vesz. De eszébe sem jutott emiatt felkeresni az igazgatót. Végül is Pitonnak igaza volt: bármennyire nem fűlik hozzá a foga, valakinek meg kell állítania azt a rohadékot, aki megölte a szüleit, és aki szemrebbenés nélkül legyilkolná őt is és mindenki mást, akit szeret. Tudta, ha a sors még egyszer az útjába sodorja Bellatrix Lestrange-t, eltűnnének az erkölcsi aggályai, és készen akart állni, hogy képes legyen legyőzni, akár őt, akár magát Voldemortot. Lassan már az sem érdekelte, milyen módszerekkel fogja ezt megtanulni. Eszébe jutott, hogy Bill szerint, Piton is azért foglalkozik a sötét mágiával, mert azt tartja, hogy a tudás hatalom. Bármilyen tudás is legyen az. Harry pedig kezdte úgy érezni, hogy a bájitaltan tanárnak van némi igaza.
A következő seprűs órájukon Demona a földön állt, és csak Harry repkedett körülötte. A küzdelem először egyenlőtlennek tűnt, hisz a nőnek látszólag sokkal könnyebb dolga volt, mivel nem kellett a repülésre koncentrálnia. De Harry rájött, hogy repülve sokkal egyszerűbb kitérni az átkok útjából, mint a földön állva, ugyanakkor könnyebb eltalálni egy álló célpontot. Így aztán megvárta, amíg a nő a saját átkára koncentrál, akkor küldte felé gyorsan a sajátját. Mire a tanárnő átka elérte volna őt, már tovarebbent, Demona azonban sokkal lassabban tudott elugrani az övé elől, és végül nem is jó irányba mozdult.
- Kicsit veszélyes módszer, de hatásos - ismerte el a tanárnő. - Még fogjuk ezt gyakorolni, de lassan ideje, hogy tanulj pár új varázslatot is. Holnapután ne a gyakorló terembe gyere, hanem megint a szobámba!
Mikor két nap múlva Harry kíváncsisággal telve belépett a tanárnő lakrészébe, egy nagyon komoly és nagyon elszánt Demona Malfoyal találta magát szemben. A nő első dolga az volt, hogy lezárta az ajtót és a kandallót, de még a falakat is bejárta valamilyen furcsa varázsigét kántálva.
- Semmi szükség arra, hogy bárki megtudja, mivel fogunk ma foglalkozni - mondta magyarázón, igazolva azt, amit Harry eddig is sejtett.
- Ülj le, Harry, és kérlek, nagyon figyelj arra, amit most mondani fogok! - Az asszony hangja baljóslatúan csengett, és Harrynek feltűnt, hogy kivételesen a keresztnevén szólította. Érezte, most valóban fontos dolgokat fog hallani.
- Először is tisztában kell lenned valamivel. Amikor az igazgató úr felkért, hogy külön oktatásban részesítselek, nem részletezte, pontosan milyen tudást adjak át neked. Annyit mondott, tanítsalak meg arra, hogyan kell megvédeni magad - bármilyen támadás esetén. Nyilvánvaló volt, mire, pontosabban kire is gondolt.
Tartott egy kis szünetet, hogy Harry megemészthesse a hallottakat, aztán ugyanazon a komor hangon folytatta.
- Abban is biztos vagyok, nem véletlenül adott szabad kezet abban, hogy pontosan milyen varázslatokra tanítalak meg. Dumbledore professzor tisztában van vele, milyen családban nőttem fel, és az újságok gondoskodtak arról, hogy ezt mindenki más is tudja. Biztos vagyok benne, te is tudod.
Harry nem mert megszólalni, csak bólintott egyet. A nő kicsit hátradőlt a székén, és eltűnt az a félelmetes tónus a hangjából. Harry először érezte azt, hogy igazán megnyílik előtte, és ő némi bepillantást nyerhet Demona Malfoy valódi énjébe.
- Az emberek hajlamosak azt gondolni, hogy aki ismeri a sötét varázslatokat, az maga is sötét varázsló vagy boszorkány. Pedig az ilyesmi valójában nem attól függ, tiltott vagy engedélyezett varázslatokat használ-e valaki, hanem attól, miért és mire használja azokat. Persze - vonta meg a vállát - kétségtelen tény, hogy a sötét varázslatok pont azért sötét és gonosz dolgok, mert a lényegük épp az, hogy másnak ártsanak vele. De hidd el nekem, egy egyszerű vidító varázzsal is lehet ártani valakinek, ha megfelelő időben és megfelelő helyen alkalmazzák. Egy kis vidámság, egy kis ebből fakadó felelőtlenség, és olyan hibát követhet el az ember, ami derékba törheti az egész karrierjét.
Harry ugyan elképzelni se tudott ilyen helyzetet, de azt felfogta, hogy a tanárnőnek igaza lehet.
- Vagy például a Stupor is a megengedett védekező bűbájok közé tartozik, mégis meg lehet ölni vele egy embert. Ha például akkor küldöd rá valakire, amikor épp a seprűjén repül, és magasról lezuhan, a nyakát szegheti. És ez csak egy példa. Ezzel szemben az a varázslat, amit most meg fogok tanítani, a tiltottak közé tartozik, pedig nem veszélyesebb az életre, mint mondjuk a kábító átok. Viszont sokkal egyszerűbb, gyorsabb végrehajtani, és sokkal hatékonyabb. Csak persze sokkal fájdalmasabb is a hatása, ezért tiltott. Ha azonban olyan helyzetbe kerülsz, hogy a támadóid túlerőben vannak, a megengedett varázslatok között nemigen találsz olyat, ami egyszerre több ellenfeledet is harcképtelenné tenné egy időre. Pedig ilyenkor az életed múlhat ezen. Vagy mások élete.
Megint tartott egy kis szünetet, és Harryt figyelte, hogyan reagál az eddig elhangzottakra. De a fiú nem szólt semmit, és az arca sem tükrözött érdeklődésen kívül egyebet.
- Néha az ember kénytelen olyan dolgokat tenni, amiket nem akar, de tudja, hogy meg kell tennie. Mert így helyes. Mert az a megfelelő út, akkor is, ha mások ezt nem így látják - folytatta a nő csendesen. - Én hiszem, hogy hasznodra válik az, amit tanítani akarok neked, noha tiltott varázslat. És hiszem azt, tudni fogod, mikor használhatod, hogy mikor kell használnod. Ismerlek már téged annyira, hogy biztos legyek benne: te nem szeretsz fájdalmat okozni másoknak. Mégis késznek kell rá lenned, hogy megtedd, mert különben eltaposnak. Nem kötelezhetlek rá, hogy megtanuld ezt a varázslatot, és nem is akarlak kötelezni. Ez a te döntésed. De ahogy én vállalom az esetleges következményeit annak, ha kiderül a dolog, úgy neked is vállalnod kell. Készen állsz erre?
Harry életében először érezte azt, hogy valaki teljes értékű felnőttként bánik vele. És rádöbbent, ez közel sem olyan kellemes érzés, mint gondolta volna. Döntenie kell, és most először nincsenek olyan körülmények, amelyek szabályszegésre kényszerítenék. Ez most valóban csak rajta múlik. S egyszer talán az élete múlik majd ezen a döntésén.
Először azon tűnődött el, Dumbledore vajon mit szólna ehhez. A nő szavai arra engedtek következtetni, az igazgató tisztában volt vele, hogy Demona előbb vagy utóbb tiltott dolgokat is fog tanítani neki, és nem ellenezte. Csak biztonságosabbnak találta, hogy ne tudjon erről. Harryt ettől megint kényelmetlen érzés fogta el. Ha Demona és ő készek vállalni a felelősségre vonást, ami ezzel járhat, akkor az igazgató miért nem képes erre?
Aztán arra gondolt, a szülei valószínűleg nem helyeselnék, hogy sötét varázslattal foglalkozzon. De az is eszébe jutott, bármennyire utálta is a sötét varázslatokat az apja, mégis kegyetlenül el tudott bánni Pitonnal azok nélkül is. A tanárnőnek tényleg igaza volt: az számít, mikor és mire használnak egy varázslatot. Attól pedig, hogy megtanul valamit, még dönthet később úgy, hogy sosem él vele. Remélte, soha nem is kell majd végrehajtania senki ellen. De jobb, ha ismeri, és nem használja, mintha nem tanulja meg, és anélkül kell boldogulnia akkor is, amikor szüksége lenne rá.
- Szeretném megtanulni - mondta csendesen. - Bármi legyen is az, igyekszem majd csak végszükség esetén használni. De úgy gondolom, minél több módszert ismerek, annál több esélyem van rá, hogy megtaláljam közöttük a legmegfelelőbbet.
- És én nem hiszem, hogy a tanárnő sötét boszorkány lenne - tette hozzá.
Demona hallgatott egy percig aztán szintén nagyon halkan válaszolt.
- Emlékezz majd rá, mit mondtál most nekem! Eljöhet még a perc, amikor kételkedni fogsz ebben. De emlékezz majd akkor rá, hogy olyan eszközöket adtam a kezedbe, amiket akár ellenem is fordíthatsz! Gondolkodj el azon, vajon miért tettem!
Egy hosszú pillanatig sűrű csend telepedett közéjük. Mindketten érezték a kimondott szavak súlyát.
Aztán a nő felállt, és megrázta magát.
- Nos, akkor kezdjük! A varázslatot kartács ártás néven ismerik, nem véletlenül. A hatására ugyanis úgy érzi az ember, mintha ezernyi hegyes kis szög vágódna a testébe. Rendkívül fájdalmas, és ha el nem is ájul tőle, biztos, hogy olyan sokkot kap, amitől nem tud mozdulni egy darabig. Ráadásul nem is múlik el egyhamar a hatása, bár körülbelül fél perc múlva már tompul a fájdalom, de mozgásra újra felerősödik, ezért az, akit elkap az átok, inkább csak fekszik tovább, még körülbelül további tíz percig.
A leírás olyan szemléletes volt, és a nő olyan elkeskenyült szájjal mesélt róla, hogy Harry biztos volt benne, a tanárnő is átélte már ezt az élményt.
- Tartós károsodást önmagában nem okoz, de ha gyereket, túl idős, vagy beteg, például szívbeteg embert támadnak meg vele, akkor a sokknak lehetnek komoly következményei. Rosszabb esetben akár halálhoz is vezethet, ezt tudnod kell. Bár én még csak nem is hallottam ilyen esetről. Egyébként nem túl ismert varázslat, elég régen nem használják széles körben, mert van ellene egy hatásos ellenátok. Viszont mivel kevesen ismerik, a kivédő átkot is ugyanilyen kevesen tudják - tehát végül is nagy eséllyel végre tudod hajtani anélkül, hogy ki tudják védeni az ellenfeleid. Előnye még, hogy egyszerűen kivitelezhető, csupán a Clavo szót kell kimondanod hozzá, és egyszerűen meglegyintened a pálcád a célpontod irányába. Nincs szükség pontos célzásra, mert - és ez a másik előnye - igen nagy a szóródása. Nem egyenes vonalban száll ki a pálcádból, hanem fokozatosan táguló tölcsérformában. Vagyis ha több támadó áll egymás közelében, akkor jó eséllyel mindegyiket elkapja. Érthető?
Harry megkönnyebbülten fújta ki a levegőt. Ez nem is hangzott olyan szörnyűnek. Nem tartotta valószínűnek, hogy egészséges felnőtteken kívül bárki ellen használnia kellene, és némi fájdalomba még nem fognak belehalni Voldemort emberei. Hisz ki más ellen használná?
Később azonban ez a fajta hozzáállása megváltozott, mert Demona az ellenátok tanítása közben egy párszor megátkozta vele őt is, és amíg nem sikerült tökéletesen végrehajtania a védekezést, magának is meg kellett tapasztalnia, hogy az a 'némi fájdalom' sokkal erősebb annál, mint amit ő feltételezett. Nem ért fel egy Cruciatussal, de akkor is borzalmas volt. A tanárnő pedig könyörtelenül újra és újra ráirányította a pálcáját. Harry tudta, ez a legjobb motiváció arra, hogy a lehető leggyorsabban és legjobban megtanulja a kivédeni, és igazából nem tudta kárhoztatni a nőt, de meglepte az a rendíthetetlen eltökéltség, ami sugározott Demonából. Harry csak jóval később jött rá, hogy épp erről beszélt a nő, amikor azt mondta, időnként az embernek olyan dolgokat kell megtennie, amiket nem akar, de tudja, hogy muszáj. Demona épp azért volt ezekben a helyzetekben olyan eltökélt és kemény, mert önmaga ellen kellett küzdenie: valójában egyetlen porcikája sem akart fájdalmat okozni, de csak rosszabb lett volna Harrynek, ha mindezt látja is rajta.
A következő varázslat, amit megtanult, szintén az ősidőkből eredt, és mostanában már csak igen kevesen ismerték, és még kevesebben használták, pedig ez nem volt tiltott bűbáj. Viszont elég bonyolult volt a végrehajtása, és nem volt elég gyakorolni.
- Vannak varázslatok, amikre születni kell - magyarázta Demona.
- Mint metamorfmágusnak lenni? - kérdezte a fiú.
- Igen, valahogy úgy.
- És miből gondolja a tanárnő, hogy én alkalmas vagyok rá?
- Ez ... nos, ezt nehéz megmondani. Szoktalak figyelni az akadálypályán, és úgy vettem észre, te inkább a védekező típusú varázslatokban vagy jobb, nem a támadóakban. Viszont azokat is támadó módon tudod használni. Ennek a visszacsapó varázslatnak pedig pont ez a lényege. Ez alapvetően védekező bűbáj, olyan mint a pajzsbűbáj, de annál sokkal erősebb, és nem pusztán felfogja vagy letompítja a rád küldött átkot, hanem visszaveri a küldője felé, mintha az valami bumeráng lenne. Tehát támadás nélkül tudsz támadni vele. A saját fegyverét fordítod az ellenfeled ellen.
- Ez ... - legszívesebben azt mondta volna, hogy szuper - ez nagyon jól hangzik, tanárnő!
- No, igen, - fintorgott Demona - csak a dolog szépséghibája, hogy ha nem jól csinálod, akkor nem csak átengedi a támadást, hanem fel is erősíti.
Harry arcáról lefagyott a mosoly. Már értette, miért nincs ez benne a tananyagban.
- Ezért aztán mások nem nagyon merik használni. Nagyon alaposan el kell sajátítanod a precíz kivitelezését, és magabiztosnak kell lenned, hogy élni merj vele.
Ráadásul bonyolult pálcamozgást igényelt, és erős összpontosítást. Harry megkínlódott vele, míg megtanulta, de valami makacsul azt súgta benne, neki nagyon kell, hogy tudja ezt a bűbájt.
Ennek ellenére még hetek múlva sem sikerült mindig, minden helyzetben végrehajtania, és felfogta, hogy világ életében kockázatos lesz, ha használja.
- Nekem se sikerül minden alkalommal- mondta Demona. - Viszont nagy előnye, hogy ez tartós bűbáj. Ha sikerül felhúznod ezt a védőpajzsot magad köré, az rajtad marad addig, amíg meg nem szünteted, de te közben tudsz varázsolni. És egyedül az Adava Kedavra tudja áttörni. Az ősi könyvek szerint az se öl meg rögtön így, csak elkábít. Persze ez általában elég is, mert akkor már nem tudod kivédeni a második halálos átkot. Ha viszont nem azzal fordulnak ellened, akkor nagyon hasznos, mert megvéd a hátbatámadástól. Legalábbis a mágikustól, mert a fizikai behatásoktól nem véd. De a varázslótársadalomban élők előszeretettel feledkeznek meg arról, hogy a kezük és a lábuk, vagy más, hétköznapibb fegyverek is lehetnek ugyanolyan hatékonyak, mint a mágia. Pedig egy jól irányzott rúgás néha csodákat tud tenni.

 

A borítókép a Freepik képének felhasználásával készült.