Ígérem, a továbbiakban egy darabig nem fogok ilyen hétköznapi apróságokkal foglalkozni, de a vállfa egy olyan csodálatos találmány, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül; mert ezt a fantasztikus dolgot is lehet nagyjából használhatatlanná tenni, és fogyasztói társadalmunk ezt meg is teszi nap mint nap.

Nem, most nem olyan DIY ötletekről lesz szó, hogy mi mindenre lehet még használni a vállfát a szokásos funkcióján kívül. Azt is tudom, hogy mostanában divat Marie Kondo nyomán mindent összehajtogatni, de én a praktikum híve vagyok, és nem vagyok hajlandó hajtogatással tölteni az időmet, hogy aztán a ruhákat teljesen összegyűrt állapotban vegyem elő, amikor szükségem van rá.

Igen - dobpergés -, a hajtogatás gyűri a ruhát. Méghozzá minél kisebbre, helytakarékosabbra hajtod össze, annál jobban. Oké, a poliészterrel telitömött anyagú ruhák ezt egész jól tűrik, de Poliészter ruhát hordani nagyjából annyira természetes, mint műfűvel borítani a kertünket (Ez egy nagyon príma kis Telex cikk a divatipar környezetszennyezéséről, olvassátok bátran.)

Ellenben vállfán tartani a ruhát gyors és kényelmes, valamint a ruháknak is jót tesz - pláne, ha még azon is szárítjuk. Igaz, helyigényes ez a fajta tárolás, bár a rövidebb ruhákhoz két sorban is lehet rudat betenni a szekrénybe, így több fér be oda.
Viszont az elmúlt évek tapasztalatai alapján bizton állíthatom, hogy felesleges pénzkidobás minden olyan termék beszerzése, ami nem felel meg az ideális vállfa alábbi kritériumainak:

1. műanyag;
   minden más anyagból való megfoghatja, ha vizesen tesszük rá a száradni való ruhát
   viszont a vásárlás után érdemes átvizsgálni a műanyag vállfát, mert a fröccsöntés után maradhatnak rajta szúrós sorják, amik károsíthatják a ruhát; ezeket előbb le kell reszelni;
   a műanyag abból a szempontból is jobb választás, mert különböző színűeket is beszerezhetünk: így szortírozáshoz is felhasználhatók ruhatípusok, személyek, évszakok, vagy aszerint, hogy vasalásra vár-e még
2. közepesen széles, gömbölyded tartórésszel;
   a vékony drót vállfa nem tartja rendesen a ruhát, kipúposíthatja a végét és nyomot hagyhat rajta;
   a szögletes kialakításúnak élei vannak, amik szintén nyomot hagynak
   a széles vállfa gyűr a legkevésbé, de sok helyet foglal: csak kabátoknak, öltönyeknek, stb. használjuk
3. forgatható a kampója;
   de nem magától is könnyen forduló kampójú, mert felakasztáskor magától elfordulhat, ha nekiütődik a rúdnak
   a szekrényben nagyobb rend van, és a hely is jobban kihasználható, ha minden ruha egy irányba néz, + a gombok, csattok sem akadhatnak össze; ha nem fordítható a kampó, akkor külön ügyelni kell, hogyan teszem rá a vállfára a ruhát, hogy ez a sorrend megmaradjon és mégse hátulról kelljen felakasztani a vállfát
4. nagy, félkör alakú kampós;
   elég nagy legyen a kampó, hogy vastagabb akasztórudakra is könnyen fel lehessen tenni; a négyszögletes vagy ovális alakú kampók nem szoktak rámenni a gömbölyű rudakra, a köríves kampó viszont gond nélkül rámegy bármilyen rúdra, ha elég nagy a körív
5. multifunkciós;
   kabát, szoknya, nadrág, nyakkendő is akasztható rá;
   akasztó/csúszásgátló süllyesztve a felső tartó részbe (ld. alábbi kép), mert nyomot hagyhat (ahogy a csipeszes megoldások is)
   
   és a helytakarékos vállfák is nehezen kezelhetők, plusz a ruhák is jobban gyűrűdnek rajtuk
   
    
6. ne legyen túl meredek a vállfa íve, mert lecsúszik róla a ruha

A gyerekruhákhoz kisebb válfák, felnőttekéhez szélesebbek kellenek, és figyelembe kell venni a szekrény mélységét is vállfa vásárlás előtt.

A borítókép forrása: Wikipédia.