Minap volt egy blogbejegyzésem arról, miért ne tartsunk házikedvencet, amiben megjegyeztem, hogy a hobbiállat-tartók jelentős többsége a szociális kapcsolatok hiányát próbálja így pótolni. Legfőképpen a gyerek vagy az unoka hiányát.
A Qubit tavasszal írt is egy szép hosszú cikket ezzel a témával kapcsolatban „Gyereket soha nem akartam, de a kutyámért a végletekig hajlandó vagyok elmenni” címmel.

A cikk azt járja körbe, hogy "miért vállalják a kutyatartással együtt járó gondokat a gyerekvállalástól elzárkózó nők, és mennyire jellemző, hogy gyerekpótléknak tekintik a kedvenceiket."

Fontosabb gondolatok kedvcsinálóként:

Maga a téma is csak azért merülhet fel, mert a nőknek megvan a lehetőségük, hogy ne szüljenek, ha nem akarnak - amit szeretünk ugyan magától értetődőnek venni, de azért ez még csak pár évtizede lehetséges tömegek számára.
Ami a gyerek nem-vállalást illeti, az okok nagyon különbözőek, de minden megkérdezett nő pontosan megjelölte, mi miatt döntött így.

Lássuk a számokat:
Magyarországon körülbelül 1,4 millió 14 év alatti gyermek, 1,8 millió 18 év alatti fiatal él. Ezzel szemben (noha csak becsülni lehet) kutyából több, mint 3 millió van - és akkor ebben a kóbor ebek még nincsenek benne.
Vagyis hazánkban jelenleg több kutya él családban, mint gyerek. Ráadásul a Covid alatt jelentősen megnőtt a kutyát tartó háztartások száma - azóta viszont durván lecsökkent. (Nyilván felmerül bennem a kérdés, hogy mi lett a sorsa azoknak a kutyáknak.)
Egyébként ezek a számok Európában és az Egyesült Államokban is hasonló arányúak.

A kutyatartók kétharmada családtagként tekint az állatra (vagyis humanizálja), és minden tizedik vallotta azt, hogy mindenkinél fontosabb számára a kutyája (tehát megelőzi a rangsorban az emberi kapcsolatait is).

A nőkre inkább jellemző, hogy gyerekpótlékként tekintsenek a kutyára, mint a férfiakra. De mindkét nemre jellemző, ha gyermektelenek, hogy egyfajta költség-haszon elemzést végezzenek (még ha nem is tudatosan), amiből mindig az állat jön ki jobban, mert:

• a feltétel nélküli szeretetet, elfogadást az állat is megadja
• de kevesebb idő, pénz, teher a beszerzése és tartása, mint a gyerekvállalás és nevelés
• nem jár akkora felelősséggel
• nem kell feltétlenül életmódot váltani miatta
• és könnyen meg lehet szabadulni tőle, ha mégsem kell

Ugyanakkor a kutyatartók sem egységesek abban, hogy mit lehet és mit nem lehet megtenni egy kutyával. Míg egyesek mindenhová magukkal viszik őket, és lemondják azokat a programokat, ahol ezt nem tehetik meg, akár kertes ház megléte esetén is a házban tartják az állatot, befekhet az ágyba, stb., addig más kutyatartók ezt felháborítónak, elítélendőnek látják.

(Saját megjegyzés: A helyes kézmosásról szóló tájékoztatókban benne van, hogy pl. állat megsimogatása után kezet kell mosni. El lehet képzelni, mennyire higiénikus, ha egy állat befekszik az ágyba, vagy valaki puszilgatja és hagyja, hogy a kutya képen nyalja.)

Kubinyi Enikő etológus szerint a 18 év feletti kutyatartók több mint a 80%-ának egyáltalán nincs semmilyen kapcsolata 6 éven aluli gyerekkel, amire nem volt példa az emberiség 200 ezer éves fejlődésében.

"... az iparosodás és az urbanizáció előtt a gyerekeket egy közösség nevelte, így szinte minden felnőtt részt vett a gyerekek életében. A mai társadalmak teljesen máshogy kezelik a gyerekeket: az életünk nem gyereknevelésre van berendezve, a felnőtteknek épült. Miközben gyerekvállalásra ösztönöznék az embereket, a gyerekek nem olyan világba születnek, ahol megértenék vagy igazán figyelembe vennék őket. Nincsenek megfelelő közösségi terek és közösségek sem. »Egy gyerek felneveléséhez egy falu kell«, szólt a régi közmondás, ami azt jelentette, hogy a gyereknevelésben mindenki részt vett. Manapság viszont az a jellemző, hogy a gyerekek egy-két felnőttel élnek, akik nem tudják a gyereknevelés feladatait másokkal megosztani, ezért fáradtak, kizsigereltek. A gyerekek a felnőttektől kevés figyelmet kapnak, szinte csak az elvárásoknak kell megfelelniük. Egymással alig van lehetőségük szabadon játszani, az autóforgalom miatt a szülők nem merik kiengedni őket még biciklizni sem. Nem úgy élünk és nem úgy épülnek fel a településeink, ami segítené a gyerekek szocializációját, a spontán társas kapcsolataik kialakulását és azt, hogy a környezetükkel harmóniában élő, kiegyensúlyozott emberré váljanak."- mondta az etológus." (kiemelések tőlem)

Ez odáig vezet, hogy már gyerekmentes repülőjáratokra, szállodákra, éttermekre is lenne igény, miközben ugyanezen helyekre állatot vinnének.
"Magyarországon is számos szálloda versenyzik a vendégek kegyeiért azzal, hogy nem fogad gyerekeket. Ezek sorában immár olyan is létezik, ahová gyereket nem, de kutyát bátran lehet vinni.

... a hazai felnőttbarát szállodák kínálatában egyelőre több olyan akad, amelyik egyformán kezeli a gyerekeket és a kutyákat: se az egyiket, se a másikat nem látják szívesen."

És hogy ez mennyire jogszerű?

"Bár az alapvető jogok biztosának hivatala egyelőre nem válaszolt kérdésünkre, az ügyvédként a szegregáció elleni küzdelemre specializálódott Kegye Adél ügyvéd a Qubitnek elmondta, hogy
»az ilyen szállodák gyakorlata egyértelműen kimeríti a hátrányos megkülönböztetés fogalmát, ráadásul nemcsak azért, mert a potenciális vendégek egy adott körét életkora szerint diszkriminálja, hanem azért is, mert a családi állapotuk miatt közvetetten hátrányos megkülönböztetés éri azokat a gyerekes szülőket is, akik valamilyen oknál fogva ott szeretnének megszállni.«"

Végezetül pedig pár személyes gondolat vagy inkább kérdés, mert a cikk rendkívül sok, megvitatásra érdemes témát vet fel.

• Kell-e mindenáron, mindenkinek gyereket vállalni?
• Mit csináljon az, akinek - ilyen vagy olyan okok miatt, de - nincs gyereke, illetve az ilyen emberek társadalmi megítélése milyen kellene, hogy legyen? Kellene-e egyáltalán megítélni őket?
• Milyen környezetben kellene felnőnie a gyerekeknek és a gyereknevelés miért vált ilyen (minden szempontból) nehézzé napjainkra?
• Rendben van-e a kutyák (és más házikedvencek) humanizálása, túlkényeztetése - és van-e joguk az ilyen gazdáknak megkövetelni a többi embertől, hogy tűrjék el állatok jelenlétét ott is, ahol az nem higiénikus, vagy ha egyszerűen számukra nem kívánatos - esetleg az állatot fenyegetőnek érzik?
• Miért érzik egyre többen idegesítőnek a gyerekeket, és ez kinek a hibája: aki nem viseli el őket, vagy a szülőknek, akik nem nevelik megfelelő viselkedésre a gyereket?

Ha már gyereknevelés, érdemes elolvasni a fentebb említett Kubinyi Enikő etológus cikkét a témában: A gyerekeink ősközösségben akarnak élni, mi pedig nem

Illetve a Qubiten van egy cikk az intenzív gyereknevelésről (Intenzív szülősködés: a gyerekek nem lesznek boldogabbak tőle, az egyenlőtlenségeket viszont biztosan fenntartja), amit megint csak érdekes.
Ha valakit érdekel a téma és tud angolul, az Intersections egy egész lapszámot szentelt neki.

Borítókép: upklyak (Freepik)