A Lázadás a kattintásvadász címek ellen bejegyzésem kapcsán született pár komment, amire ugyan válaszoltam, de terjedelmi okokból nem tudtam és nem is akartam mélyen belemenni abba, miért gondolom azt, hogy túl sok online tartalmat fogyasztunk, mert bárhol és ingyenesen rendelkezésre áll, holott ez nem egészséges.
Nos, a mai lapszemlében két olyan cikket ajánlok (+ egy, a tudáshoz kapcsolódót) a Qubitről, ami alátámasztja a fenti véleményem (noha ezen cikkek olvasása nélkül is ugyanezt éreztem, de most már tudományos indokokkal is rendelkezem).
Mivel ezen írások elég hosszúak (és inkább szakszövegek, mint ismeretterjesztőek), pár bekezdés idézésével próbálom bemutatni, miről is szólnak.
1. Az internet nem azért veszélyes rád, amiért veszélyesnek gondolod
A cikk Justin E. H. Smith: Az internet nem az, aminek hiszed című könyvének megjelenése kapcsán íródott. Elég hosszú, és részletesen elemzi filozófiai szempontból a figyelmet, az odafigyelést, mint személyiség meghatározó kongnitív tevékenységet.
"Smith szerint az internet jelentette speciális veszély nem abból fakad, ahogyan az internet és a technológiai szereplők befolyást gyakorolnak az életünkre, hanem hogy egy lényegi kognitív képességet – az odafigyelés képességét – kiszervezzük az internetnek. Kognitív feladatok kiszervezése ugyanis potenciálisan nemcsak azzal jár, hogy elveszítjük önmeghatározási képességünket – amivel soha nem is bírtunk –, hanem azzal, hogy elveszítjük önmagunkat."
"Az algoritmusok számára változók mentén jellemezhető társadalmi státuszok vagyunk, és nem személyiségek: az internet minket fogyasztóként, választóként, termelőként lát, de nem nem lát minket valakinek. Ha elszokunk attól, hogy igazán odafigyeljünk valamire, és pusztán az aktuálisan legérdekesebbre összpontosítunk, valóban megszűnünk valakinek lenni, és azzá válunk, aminek az internet lát bennünket: felcserélhető társadalmi státusszá. Ahogyan újabb és újabb órákat töltünk azzal, hogy olyan tartalmakat fogyasztunk, amelyekre csak a következő, vonzóbb tartalom megjelenéséig figyelünk, elfelejtjük, hogyan kell odafigyelni, és ezáltal elfelejtünk embernek lenni."
2. Hiába hozzáférhető minden az interneten, a tárgyi tudás ugyanolyan fontos, mint valaha
"Napjainkban gyakran elhangzik az a tétel, hogy az internet korában nincs többé szükség tárgyi tudásra, és a lexikális tudás megszerzése fölösleges időpocsékolás. Nem biflázni kell, hanem kreatívnak lenni, és mindehhez „kompetenciaalapú oktatásra” van szükség. De vajon mi igaz ebből?" - teszi fel a kérdést a cikk, hogy aztán több könyvet, szakcikket és szerzőt is idézzen, vagyis a témában még több irodalmat tudok ajánlani.
Ilyen például Czeglédi Csaba: Hogyan vezet el a tudás lebecsülése az oktatás lebecsüléséhez című, a Magyar Tudományban megjelent írása, amely a kompetencia alapú oktatással és azt előtérbe toló tanárképzéssel szemben tesz tisztába pár dolgot a tudással kapcsolatban. Például elmagyarázza, mi az a deklaratív tudás (tudni, AZT) és a procedurális tudás (tudni, HOGYAN).
A tudás és az internet kapcsolatának bemutatásához a Qubit cikke Nicholas Carr: Hogyan változtatja meg agyunkat az internet? című könyvét idézi.
"A könyvolvasás megtanított figyelmünk összpontosítására és a kreatív gondolkodásra, ezzel szemben az internet a sok forrásból származó, apró információfoszlányok gyors megismerésére ösztönöz, s mindeközben eltereli a figyelmünket. Tudományosan bebizonyították, hogy élményeink megváltoztatják az agyunkat: az információk keresésére, tárolására és megosztására használt digitális technológiák ténylegesen átszervezik agyunk idegpályáit." (részlet a könyv fülszövegéből)
Carr összehasonlítja például a gépi és emberi memóriát, a működésük különbözőségét, és meggyőzően érvel amellett, hogy káros kiszervezni az információt a gépi memóriákba.
"Aki tudatlan, az gyakran azt sem tudja, hogy mit nem tud, minek is kellene utánanéznie. Ezeket Donald Rumsfeld ismeretlen ismeretlen (unknown unknown) dolgoknak nevezte el. ... Az ismeretlen ismeretlen állapotában viszont nem is keresünk információt, mivel nem vagyunk tudatában saját tudatlanságunknak. Így az internet sem segíthet rajtunk, hiába lenne csupán néhány kattintásra olyan információ, amelynek hasznát vehetnénk." - írja végül a Qubit cikke. (kiemelések tőlem)
3. Végezetül pedig - ha már tudásról volt szó - egy rendkívül elkeserítő hír:
Lassan a magyar nyolcadikosok fele funkcionális analfabétának tekinthető; a következmények beláthatatlanok
Ehhez ismertető sem kell, a cím mindent elmond.
Kép forrása: https://pxhere.com//
