Lassan kezdődik az új tanév, gondoltam hozok egy oktatással kapcsolatos témát.
Pár éve Anyámék ideadtak egy halom régi papírt, mert nekem van iratmegsemmisítőm.
Volt köztük egy népiskolai bizonyítvány is, kimásoltam belőle a tantárgyakat (ma már bánom, hogy nem mentettem el szkennelve).
Magaviselet
Szorgalom. - Rendszeretet
Hit- és erkölcstan
Beszélgetés. - Szabadbeszélgetés.
Olvasás. - Magyar nyelv és irodalom
Írás
Fogalmazás
Nyelvi ismeretek
Történelem
Föld- és néprajz
Az ember élete
Természetrajz
Természettan. - Vegytan
Számolás és mérés
Rajzolás
Ének
Testnevelés
Azóta is azon töröm a fejem, hogy mi lehetett az a szabadbeszélgetés? Meg eleve a beszélgetés?
Az én általános iskolás bizonyítványom is megvan még, de az nem sokban különbözik a maiaktól tartalmában, csak az elnevezések mások.
Első osztályban (1974/75-ös tanév) az alábbi tantárgyaink voltak (zárójelben, hogy ma minek felelne meg):
Olvasás (magyar nyelv és irodalom)
Írás (magyar nyelv és irodalom)
Számtan-mértan (matematika)
Környezetismeret
Ének-zene
Gyakorlati foglalkozás (technika és tervezés)
Testnevelés
Amire már nem emlékszem, hogy volt-e osztályfőnöki óra? Harmadikban már biztos volt, de szerintem elsőtől is, és leginkább a mai etika/hit- és erkölcstan órának felelne meg, mert a szervezési kérdéseken túl a (szocialista) erkölcsi nevelés lett volna a célja. (Digitális kultúra / informatika természetesen még nem volt.)
Ehhez jött pluszban másodikos korunkban a Nyelvtan-helyesírás és a Rajz (vizuális kultúra), harmadikban pedig a Fogalmazás.
Elvileg. Mert konkrétan emlékszem arra az órára, amikor elkezdtünk fogalmazást tanulni, és az már abban a tanteremben volt, ahova negyedikben jártunk. Harmadikban az összes olvasás-írás-nyelvtan-helyesírás-fogalmazás óra egybeolvadt - és kb. együtt is volt osztályozva. Fogalmazni viszont még nem tanultunk (legfeljebb szóban, amikor az olvasmányt kellett a saját szavainkkal elmesélni). Jobb is volt ez így, nem voltunk még akkor elég érettek az írásos fogalmazáshoz.
Utólag visszagondolva (és pedagógus képesítéssel) azt gondolom, hogy az első két osztályban egyáltalán nem ártott, hogy külön meg volt nevezve az olvasás és az írás, illetve a nyelvtan-helyesírás (amit mindenki csak nyelvtannak hívott). Egy kisgyereknek nagyon elvont megnevezés az, hogy magyar, vagy pláne: magyar nyelv és irodalom.
A heti óraszám elsőben 21 volt, ilyen felosztásban: 3-4-3-4-3-4 (hétfőtől szombatig). Nagyon utáltam, hogy pont szombaton van 4 óránk, de legalább ebéd után lehetett hazajönni és nem volt napközi 4-ig. Napközibe akkoriban szinte mindenki járt, csak pár gyerek nem, akinek otthon volt az édesanyja (GYES-en vagy háztartásbeliként).
Napköziben ebéd után volt egy fél órás levegőzés az udvaron, utána Bodnár tanár bácsi csendes pihenőt rendelt el. Két, összefont karunkra kellett helyezni a homlokunk a padra dőlve és úgy csendben lenni; akár aludni is lehetett. Nem ártott, még akkor sem, ha én ritkán aludtam el.
Utána a házi feladat írásbeli részét csináltuk meg, ez általában nem tartott sokáig. Aztán kezdődött az olvasás - de az aztán orrvérzésig. Hangosan, szótagolva, a tanár bácsi egy bottal ütötte hozzá az ütemet a tanári asztalon (régi vágású öreg volt). Akkoriban még szó se volt szóképes olvasásról (hála az égnek! - a magyar nyelvhez egyáltalán nem való ez a módszer) és nem siettették a dolgot, az egész első tanév rá volt szánva, hogy megtanuljunk olvasni.
Nyilván nem minden napközis tanító töltött olvasás gyakorlással ennyi időt, mint a miénk, de ... nem is lett olyan sok jó olvasó azokból a gyerekekből, mint Bodnár tanár bácsi tanítványaiból. Nálunk még a legrosszabb tanulók is minimum hármast kaptak olvasásból. Plusz, nekünk soha nem volt komolyabb problémánk a szótagolással, elválasztási szabályokkal. A jobbak (mint én :-)) év végére már nem csak folyékonyan olvastak, hanem hangsúlyosan, jó levegővételi technikával - mert ezt is gyakoroltuk. Ebből következően a vesszőhasználat se volt nagy gond később.
Csak azóta megöregedtem, és az interneten olvasott rengeteg helytelen szöveg elrontott engem is. Egyébként van egy sanda gyanúm, hogy az online médiában megfigyelhető rengeteg elírás, kihagyott karakter, rossz vesszőhasználat, stb. egyik oka, hogy most olyan újságírók szállítják nekünk a híreket, akik már szóképes olvasással tanultak, s aminek egyenes következménye lett a pontatlan olvasás.
De vissza a 70-es évek iskolájához! Az én iskolatáskámban ezek voltak 1. osztályos koromban:
- olvasókönyv+Kirándulás az ABC hegyre
- számtankönyv+munkafüzet+füzet
- írásfüzet
- tolltartó, uzsonnaszalvéta
Hetente egyszer pluszban:
- énekkönyv / környezetismeret könyv+munkafüzet
Hetente háromszor pluszban:
- tornazsák
Meg persze az extrák, amiket már akkor is teljesen feleslegesen cipeltettek velünk egész évben számtan órára, holott jó, ha 1-2 alkalommal használtuk azokat:
- számoló pálcikák
- színes rudak
- dominós dobozban kék-piros korongok
- papírdominók
- geometriai készlet (Ezen az oldalon vannak képek és leírások, hogy mire jók ezek a segédeszközök.)
Gyakorlati foglalkozásra mindig változott, hogy mit kell vinni: ollót, hurkapácikát, színes kartonokat, Technokol Rapid ragasztót, stb.
Szóval már akkoriban is nehéz volt az iskolatáska.*
Később annyi könnyebbség lett tanulói életünkben, hogy eltörölték a szombati tanítást. Eleinte csak minden második szombat lett szabad, rá pár évre pedig mindegyik.
Mivel településenként, sőt iskolánként és tagozatonként is változott, hogy mikor vezették ezt be, én csak a saját emlékeimre tudok támaszkodni. Az 1975/76-os tanévben még minden szombaton jártunk, 2 évvel később már csak minden 2. hét szombatján. Emlékeim szerint év közben, 1977. január/február körül vezették be Leninvárosban (ma Tiszaújváros) a 11 napos, 2 hetes ciklusú órarendet.
Amíg általános iskolás voltam (1982-ben ballagtam) ez így is maradt, gimnáziumban viszont már sosem jártunk szombaton iskolába.
Ellenben a szombatozás sem volt olyan megterhelő, mint a váltott délelőtt-délutános tanítási rend.
Történt ugyanis a 1970-es évek végén, hogy a Ratkó-korszak gyerekei olyan számban özönlöttek be az általános iskolák alsó tagozataiba, hogy a megszokott 2-3 párhuzamos osztály helyett 6-8 elsős osztály indult éveken át. Az általános iskolák többsége pedig nem bírta másképp kezelni a helyzetet, mint a délelőtt-délutános műszak bevezetésével.
Az idősebbek még emlékeznek rá, milyen volt 2 hetes ciklusokban, hol délelőtt, hol délután járni iskolába. Az előbbi természetesen működött, hisz megszokott volt. De a délutános 2 hetek alig értek valamit. Ebéd után, tele hassal, miközben a gyorsan elrepülő délelőttöt leckeírással töltötte az ember, el lehet képzelni, mennyire tudott koncentrálni a magunkfajta gyerek, pláne este 6 óra felé, amikor véget ért az utolsó óra.
*Ha már emlegettük azt a nehéz iskolatáskát, zárásul álljon itt egy klasszikus, a Bergendy együttes 1973-as Iskolatáska című dala.
