Szóval pucolgatom a Twitteremet és ilyen gyöngyszemekre bukkanok. (Nem, nem azok, csak valamiért nem bírok megválni tőlük.) S hogy miért osztom meg itt? Nos ...

1.
De jóból is megárt a sok - mondta nagyanyám, mikor elhúzta előlem a kakaós kiflis tálat, és azóta megtört lélek vagyok. Amit sajnos szerteszórok a nagyvilágba.

2.
Hivatásos kajasétáltató.
Definíció: az az ember, aki rendszeresen rengeteg ételt visz a munkahelyére, aztán hazaviszi, mert úgy belefeledkezik a munkába, hogy elfelejti megenni, de másnapra megromlana, szóval ez lesz a vacsorája.

3.
Ha visszamehetnék az időben, biztosan kinyírnám azt, aki kitalálta a reménytelen szerelmet.

4.
Ma egy halom, jól hangzó féligazságot hallottam.
Adok én is egyet:

- Csak a javadat akarom - tette hozzá, és később a lány megtanulta utálni ezt a mondatot. Túl sokszor hangzott el és sosem volt igaz.

(idézet egy - jelenlegi állás szerint - soha el nem készülő regényemből)

5.
- Mi a plátói szerelem?
- Kívülről nyalogatni a lekvárosüveget.

6.
El lehet tölteni az életet csupa munkával - de nem érdemes.

7.
A nap asszociációja:
- hó
- havas
- Nem tudsz te semmit ...

 8.
Egyszer régen egy (fiú) barátom el akart mesélni egy történetet:
"Volt egyszer egy nőm. Ő azt élvezte ... - akkor még KISZ-titkár voltam - ..."

A folytatásra már nem emlékszem, mert eldobtam az agyam ettől a közbevetéstől.

 9.
#napibölcsesség

Fiatalon gürcölünk a pénzért, középkorúan rádöbbenünk, hogy nem kapható, amit szeretnénk venni rajta, idősen meg már akkor se tudnánk élvezni, ha kapni lehetne.

Amíg gyerek/tanuló fiatal az ember, képes mélyen elmerülni a problémáiba és szenved tőlük. Pedig az igazán nagy pofonokat majd a felnőtt életbe kilépve fogja megkapni. Utólag visszanézve, persze rájön majd, hogy a régi gondjai semmiségek voltak a mostaniakhoz képest, ... és arra vágyik majd, hogy újra azok legyenek élete legnagyobb problémái. De ha ezt most valaki elmondja neki, nem fogja jobban érezni magát tőle.

Az élettel az a baj, hogy mire megtanuljuk, hogyan is kell azt élvezni, már alig marad belőle valami, amit élvezhetnénk.

10.
#napizöld
Szerintem a zöld gondolkodásmódhoz az kell, hogy művelt légy és ne legyenek olyan anyagi gondjaid, amik a napi létszükségletek kielégítésére korlátozzák le a gondolataid. A vidéki emberek pedig jellemzően iskolázatlanabbak és sokkal rosszabbul állnak anyagilag. No, meg például egy városi embernek nem kell feltétlenül autó, míg egy vidékinek ez is létszükséglet lehet, alternatíva híjján.

11.
#napizöld
Néha odaállnék egy táblával az út szélére.
"Utálod a dugót? TE csinálod."

12.
Kevesebbet kellene törnöm a fejem olyan problémák megoldásán, amiket úgysem áll hatalmamban befolyásolni. De hiába: a problémák olyanok nekem, mint a keresztrejtvény vagy a logikai feladvány. Kihívás, amit muszáj elfogadom.

13.
#napihumor (vagyis hát ... sajnos igazság)
Az optimista angolul tanul.
A pesszimista mandarinul tanul.
A realista lőni tanul.

14.
#gyerekszáj
Fiam elment cédulákat kitenni pár lépcsőházba, ahol szívesen vennék lakást.
."... oda már nem jutott a papírból, de egyébként se akartam odamenni a nyugdíjas térfigyelő miatt."
Időnként vannak ilyen frappáns megfogalmazásai.

15.
Murphy törvénykönyve, Jinjang tapasztalata

A dolgok mindig ott vannak, ahol először kerested őket, de erre mindig csak akkor jössz rá, amikor már minden más helyet is megnéztél.

16.
Ha szar az élet, ne vájkálj benne, mert büdös leszel!
#napibölcsesség, amit szeretettel küldök a két, folyton valami miatt panaszkodó/felháborodó kolléganőmnek.

17.
#napibölcsesség
1. az emberek döntő többségét egyáltalán nem érdekli, hogy élsz-e vagy halsz; aki érdeklődést mutat, annak is 80%-a csak udvariasságból teszi
2. ha valaki csesztet téged, azért teszi, mert őt is cseszteti valaki/valami és rajtad veri le, mert te vagy a közelében

18.
2019. ápr. 6.
Néha úgy érzem, hogy gyönge, kis virág vagyok, ami egy trágyadombon próbál megélni.

Szoktam találni elhagyott dolgokat buszon/villamoson. Mivel nem a mobilom bámulom, mint mások, hamarabb észreveszem az ilyeneket.
2 éve egy egyetemista laptopját találtam meg a buszmegállóban. Az nem volt opció, hogy leadom a talált tárgyak osztályán - egy laptop túl nagy érték, valaki lenyúlta volna az ottaniak közül. Hazahoztam azzal, ha nem tudok rájönni, kié, megtartom, mert nekünk még nem volt, csak beszéltünk róla, hogy kellene.
De rajta volt a tulaj email címe a bejelentkező oldalon, szóval írtam neki, eljött érte, megköszönte, ennyi. Ha adott volna a kedvességemért cserébe valamit (nem feltétlenül pénzt, pl. csokit), elfogadom, de magától nem adott, én meg nem kértem.

Novemberben meg 1 héten belül kétszer találtam női kézitáskát a buszon. Gondolkodtam, mit tegyek:
1. úgy csinálok, mint a laptopnál
2. odaviszem a vezetőhöz, hogy adja le a talált tárgyak osztályán
3. elviszem én magam a talált tárgyakhoz, mert az biztosabb

Máig sem tudom, mi lett volna jobb, de a vezetőt választottam, mert az volt a legegyszerűbb. Persze az lett volna a legegyszerűbb, ha csak elveszem, s ami érték benne, azt megtartom. De én nem vagyok olyan. Tudom, milyen rossz elveszíteni valamit.

Ma a boltban a kasszánál felakasztottam az esernyőm a szalag szélére, amíg pakoltam. Ott maradt, csak már fizetés és elpakolás után léptem volna vissza érte, de addigra már eltűnt: a mögöttem lévő vásárlók valamelyike elvette, elvitte akkorra.

Régi esernyő volt, de jól szolgált engem. Nem volt nagy érték, van másik, bár nem olyan jó. Nem is csodálkozom: ez egy ilyen hely, ha valamit nem őriznek, elviszik. Sőt, azt is sokszor, amit őriznek.
Mégis elkeserítő és ilyenkor nem vigasztal erkölcsi fölényem tudata.

Nem jó az a fenti hasonlat, mert a virág nagyszerűen megél a trágyadombon, nekem meg inkább olyan érzés, mintha érzékeny kis virág létemre sűrűn és nagyra nőtt gyomok közepén próbálnék életben maradni.

19.
A történelem sok mindenre megtanít.Például arra, hogy akinek ma hatalma van dolgokat megőrizni vagy tönkretenni, az egy napon még lábjegyzetben sem fog szerepelni a könyvekben, ha az utóbbit választja. Ha az előbbit, akkor akár századok múlva is tisztelettel fognak emlékezni rá.

20.
#napibölcsesség
A szex majdnem minden problémát megold, és amit nem, azt is segít elviselni.

De a legtöbb probléma egy idő után magától is elmúlik.

Ami nem, azt eltünteti a halál.

21.
#napibölcsesség
Borzasztó nehéz megváltoztatni önmagunkat.
De még mindig egyszerűbb, mint megváltoztatni a világot olyanra, amilyenben szeretnénk élni.

22.
Nem gyűjtögetek tárgyakat és nem függök tárgyaktól.
Érzések, élmények, tudás és tapasztalat - ezek azok, amiket gyűjtögetek.
Meg sajnos kudarcokat.
Amit szeretnék gyűjtögetni: emberek, akiket szeretni tudok és akik szeretni tudnak engem.
Csak hát ...
Említettem már a kudarcokat?

23.
#napibölcsesség
Néha elég az is, ha elmeséled valakinek a problémádat - mire befejezed, gyakran rájössz közben a megoldásra.

Viszont mások problémáját mindig egyszerűbb megoldani, mint a sajátunkat

24.
Fogalmam sincs, hogy tudtam eddig mosogató kefe nélkül élni?!

25.
#napibölcsesség
A fene se gondolta volna, hogy meg kell öregedni, le kell fizikailag amortizálódni és végig kell menni egy halom szörnyű dolgon ahhoz, hogy az ember végre élvezni tudja az életet. Ez arról jutott eszembe, hogy a Twitterem tele van gyönyörű, fiatal, okos és tehetséges lányok sóhajtozásával arról, hogy milyen szar az életük. Én meg hosszú évek óta először nem félek attól, hogy jönnek a késő őszi+téli hónapok a szokásos mély depressziómmal.

26.
Van pár dolog, ami a fiatalokat nagyon tudja nyomasztani, míg az idősebbek már csak mosolyognak rajta. Mert ők már tudják, hogy igazából nem számít, hogy nézel ki, hogy menőnek tartanak-e. A legtöbb ember úgyis el van foglalva saját magával, elmerül a saját életében és gondjaiban.
Nem törődik veled.
Nem érdekli, hogy ki vagy te, mi vagy te, kivel vagy együtt, hogy nézel ki.
Ha mégis, akkor csak a saját problémái elől menekül és egyáltalán nincs semmi jogalapja, hogy megítéljen téged, miközben ő maga egy rakás szerencsétlenség.
Meg hát ... kik ezek az emberek? Idegenek. Nem fontosak neked. A véleményük se fontos.
Éld az életed a saját szád íze szerint, és ne foglalkozz azzal, hogy most épp mi a trend, a menő - azok úgyis csak múlandó dolgok.
Ha értékes gyémánttá akarod csiszolni magad, akkor befelé nézz, ne kifelé. Belül fogod megtaláni a válaszokat a kérdéseidre.

27.
A kíváncsi macska kérdezte - én válaszoltam:
Melyik szót szeretnéd, ha nem használnánk többé és miért? - Vesztes. Mert ez azt jelenti, hogy az életet versenynek vagy küzdelemnek tekinted, ahol a többiek ellenségek...

Mi az élet értelme? - Az élet egy egyszeri, soha vissza nem térő lehetőség, hogy addig fejleszd magad, amíg el nem éred önmagad legjobb verzióját.

28.
#napibölcsesség
A boldogságot nem lehet kiérdemelni. Azt magadnak kell megtalálni. És mindig önmagadban fogod megtalálni.

29.
Kezdek ráérezni erre a Twitter-dologra.
Ha az ember követőket és like-okat szeretne, akkor a következőt kell tennie.

1. Elárulja egy kb. 14-27 évesekből álló fandomban, hogy az anyjuk lehetne. Ez nem tudom, miért működik, de így van.
2. Betesz egy kockás hasú, híres fickóról egy képet.
3. Cicás képek és videók = like mágnes. :-)
   Eddig is tudtam, de most már empirikusan tudom.
4. Mémek. Cicával pláne.

30.
Ha egy férfi kanos, megváltozik a hallása. Minden szót, amit egy nő mond, 'igen, dugni akarok'-nak hall. Aztán amikor végre eljut a tudatáig a 'nem', akkor úgy érzi, becsaptad, mert eddig mást mondtál. Ezért nem érdemes szépen válaszolni. Elég annyi, hogy nem.

31.
Tényleg többet kellene aludnom. De akkor csak a munkáról, az oda-vissza buszozásról meg a házimunkáról szólna az életem - és azt nem akarom.
#napiidézet fogalmam sincs, honnan:
A napi problémákban létezni, hihetetlenül ledegradálja az életet.

32.
Ha megkérdezik tőlem, hogy mit tanácsolok, mindig azt felelem: Lélegezz! És ne hagyd abba.

33.
Újra és újra elszörnyülködöm rajta, mit tesznek az emberek ezzel a gyönyörű bolygóval és egymással. Ilyenkor mindig azt gondolom, hogy inkább lennék földönkívüli. Milyen klassz lenne a Holdon élni, és csodálni a földfelkeltéket!

34.
#Murphy
Tévedni emberi dolog, de igazán összekutyulni valamit csak számítógéppel lehet.

Ha végre egyszer sikerül, akkor éppen nem nézett oda senki!

Ahhoz, hogy hitelt kapj, előbb be kell bizonyítanod, hogy nem szorulsz hitelre.

Az optimista sohasem tud kellemesen csalódni.

A levélírás törvénye:
Legjobban azzal ébreszthetsz magadban új gondolatokat, ha leragasztasz egy levelet.
Látszik, hogy egy 90-es évek eleji könyvből származik. Ma már úgy mondanánk: ... ha elküldesz egy e-mailt / kommentet.

35.
Ha az emberek néha meghallgatnák saját magukat, kevesebbet fecsegnének.

36.
Két monológ még nem eredményez párbeszédet.

37.
#WCgraffitik

- Kérjük, ne írjon a falra!
- Talán gépeljünk?!

Mit bámusz fölfelé? Most lepisilted a cipődet.

Ne hízelegj magadnak - állj közelebb!

Konfuciusz mondja: Míg leng a lánc, meleg az ülőke.

38.
#napizöld
Igen, egy csomó szemetet megeszünk, de a tököm tele van azokkal a hardcore biofood bloggerekkel, akiknek már a bolti bio sem jó. Ki a fene ér rá magának megtermelni a kaját, vagy a piacon bóklászni és falusi anyókat vegzálni, hogy megbízhatóan bio-e az árujuk?

39.
#öngyógyítás
A legjobb természetes gyógyszerek:
- nevetés
- alvás
- szex
- éneklés és tánc
- napfény (mértékkel, óvatosan)
- séta a természetben (ha nincs rá mód, már elég az is, ha ASMR jellegű videókat nézel a természetről)

De azért legyen mindig otthon svédcsepp, sportkrém és eukaliptusz illóolaj. Plusz tanulj meg relaxálni, gyógytorna gyakorlatokat és önmasszázst (akupresszúrával együtt).

Amit ezek nem gyógyítanak meg, ahhoz már orvos kell.

40.
Oké, ez csak nekem érdekes. Amikor az EXO D.O.-ja bevonult katonának, még a Twitteren is hiányoltam. 

41.
Amikor nem tudod, hogy sírj vagy nevess, és valószínűleg csak a helyiek érthetik:
A fiam idézi a barátját, aki Miskolcról Pécsre ment egyetemre:
- Ha van szabad hely a számítógépteremben, de te rászólsz valakire, hogy 'a helyemen ülsz', rögtön elül onnan. Az ottaniak nagyon puhányok.

 42.
Ma már szidtam a fogyasztói társadalmat, de megint kell, mert elgondolkodtam a kakaós kiflin. Nagyim még fele annyi tejet, tojást, stb. használt 5 kiflihez, mint én. Mert ő (vagy én, ha besegítettem) hajszálvékonyra karikázta a kicsit megszikkasztott kifliket.
De a mai kifliket, ha hagyom kicsit száradni, akkor apró morzsalékossá törnek, mikor szelni próbálom. Ha meg friss, akkor csak vastagabbra lehet szelni; ahhoz viszont több lé kell.
Vagy itt van ez a csodás világ, amikor már semmit nem kapok a boltban, mindent rendelnem kell. Ha látom élőben és nem csak képen ezt az iratmegsemmisítőt, szerintem másikat választok. Nem is szeretek rendelni, de néha muszáj.

43.
A dáliákról mindig nagymamám jut eszembe, aki a bolt előtt árulta a kertjében termesztett virágot, gyümölcsöt a többi háztartásbeli asszonnyal együtt. Ha meg jöttek a rendőrök, futottak, mert tilos volt ott árulni. De a piacra nem tudta egyedül lecipelni az árut villamoson.
Pedig senkinek nem ártottak azok az asszonyok ott. A boltban nem árultak olyanokat, mint ők és a vásárlóknak is kényelmesebb volt így, mint a piacra járni.

44.
Gyerekként mindig úgy gondoltam, hogy mindenki odavan az oroszlánokért meg a tigrisekért (a cirkuszban is csak ilyeneket látni), szegény gepárdok meg alulértékeltek. Én meg mindig a gyengék mellé állok, szóval ők lettek a kedvenc állataim.

45.
Sosem értettem azokat az embereket, akik halott állatok részeit hordják a nyakukban (vagy bárhol másutt) divatból. A hideg elleni védelem miatt, ha nincs más alternatíva - az más. De divatból?? Vagy csak mert szép?? Ja, szép volt ... ÉLVE.
Ha már itt tartunk: a trófea gyűjtő vadászokat sem értem. És nem a vadászattal van baj. Az hasznos, ha a túlszaporodás megakadályozása vagy a beteg, sérült egyedek kilövése a cél. De a sportvadászat meg a trófeák őrizgetése ...???

46.
Az evésről mostanában mindig Mark Hamill jut eszembe, aki azt mondta, olyan diétán van, hogy semmit nem ehet, aminek jó íze van.
Gyerekkoromban nagyon válogatós voltam, és többnyire nem ehettem olyan dolgokat, amik igazán ízlettek volna. (Mármint anyám nem adott nekem.) Aztán megtanultam egyre több mindent megenni, meg is szerettem ezeket az ételeket, de beteg lett a gyomrom, és azóta nem tudom enni őket.

47.
Az kor sok mindenre megtaníthatja az embert. Például arra, hogy ne szóljon bele mások életébe még akkor se, ha nagyon szeretne.

48.
És innen üzenem a 'kitakarjuk a tartalmat egy felugró ablakkal, amíg el nem fogadod az összes nyomkövető sütinket' oldalnak, hogy kutyát nem érdekli a tartalmatok. Ahogy leszoktam a tévéről, ugyanúgy le tudok szokni a közösségi és más agyrohasztó médiáról is. #vankönyvem

49.
Lassan minden online hírportál és magazin támogatásért sír.
Én meg független, megbízható, érdeklődés alapján szelektálható tartalommal és RSS szolgáltatással bíró online újságért sírok, normális előfizetési metódussal, nem aranyáron. #igényesvagyok

50.
#napibölcsesség
Előbb a szobádat tedd rendbe, aztán az életedet.

51.
6 éves koromig nem volt álommelóm
6-8: óvodás
8- : óvodás/nyugdíjas/könyvtáros
32-52: fentiek + író
40-48: fentiek + tananyag szerkesztő/könyvkiadónál szerkesztő
Jelenleg (és folyamatosan): hivatásos semmittevő és ingyenélő / Isten, aki helyreteszi végre ezt az elcseszett világot

52.
Ez nem ide való sztori, mert hosszú, de megpróbálom tömöríteni. Jó pár éve megtörtént eset.
Adva van egy egyetemi könyvtár, ahol pályázati pénzből digitalizáltak pár tananyagot és régi fotókat + lett volna hozzá egy szoftver.
A képtárhoz keresőfelület, a tananyagokhoz másolásvédelemmel ellátott helyben használatú terminál. Elvileg. Gyakorlatilag a szoftver még ezer sebből vérzik a határidő leteltekor, de a helyi tv kijön, hogy tudósítson róla.
A tévések azt is felveszik, ahogy egy sima könyvkölcsönzés lezajlik. A leadott interjúban a jelenet ezzel a narrációval megy le: "Ez a jelenet egyre ritkább lesz ebben a könyvtárban, mert ... és jön a beszámoló a fejlesztésekről".
A naiv néző a riport alapján azt hiheti, leáldozott a nyomtatott könyvek kora, nincs már kölcsönzés, minden rajta van az interneten. A valóság: ugyanúgy folyik a kölcsönzés tovább, az elkészült szoftver sosem működött normálisan és mostanra teljes csőddé nyilvánítják, az internetre feltöltött anyagok kb. a kutyát sem érdeklik - és ez már a riport felvételekor is nyilvánvaló volt.
A tévések is tudták ezt, mégsem mondhatom, hogy tudatosan ferdítették el a valóságot vagy félreértettek valamit. Egyszerűen így működik a média.
A hír igazságtartalma kevésbé fontos, mint az eladhatóvá átcsomagolása. A nézők meg mindent szó szerint igaznak vesznek, hiszen BEMONDTÁK A TÉVÉBEN!
Na, így nézzen mindenki tévét vagy olvasson híreket. Akár politikamenteseket is.

53.
Kerestem egy régi népdalt, amit még nagymamámtól tanultam, de kissé más szöveggel találtam csak meg. Álljon hát itt örök emlékezetül az a változat, amit tőle tanultam.

54.
Egyszer a 90-es években anyám felsorolta az összes Áfész kocsmát Miskolcon. Fun fact: az Áfész egyik főmuftiját Pistának hívták.
Volt egy Pálma nevű bár is, de az nem az Áfészhez tartozott. (Oda jártak a kurvázni a bennfentesek.)

55.
Imádom a csokit, egy Gombóc Artúr veszett el bennem. Most kaptam ajándékba (= fogyókúra szünet) K-tól, aki szintén csokifüggő.
Én: ... már jó része nincs is meg, mert annyira finom, hogy muszáj volt bűnöznöm.
K: Nincs ilyen bűncselekmény kategória, hogy csokievés.

56.
Dolgok, amiket szeretnék, de sosem fogok megkapni - 1. tétel:

57.
Hogyan lettem EXO-L? - sztori a béna angolommal.

58.
A Svábhegyi Csillagvizsgálóban nagyon komolyan veszik a postacímet!

Borítókép: brgfx on Freepik