Kylo Rennek pocsék napja volt - sokadik a sorban. Tulajdonképpen az utóbbi fél év másból sem állt, mint egymást váltó rossz és rettenetes napokból. Időnként úgy érezte, ha tudta volna, mennyi végtelenül hiábavaló és unalmas tennivalóval jár az Első Rend vezetése, sosem öli meg Snoke-ot.

Persze igyekezett arra az esetre egyáltalán nem gondolni. Mert Snoke-ról a lány jutott az eszébe és a vele kapcsolatos reményei. A lány okozta csalódásról pedig a craiti kudarca. A kudarc, amin azóta sem tudta túltenni magát. A tévedése, amit a mai napig nem bocsátott meg magának. Az azóta eltelt idő nagy részében mindent megtett, hogy kiköszörülje a csorbát, és visszaállítsa tekintélyét a katonái előtt. Úgy vélte, legalább ennyit végre sikerült elérnie; ha nem is ítéli meg mindenki olyan pozitívan őt, mint Dena Tyler.
Az őrnagy vele kapcsolatos gondolatai ugyanis meglepően kellemesek voltak. A pocsék nap fénypontja volt, amikor behatolt az elméjébe. Még sosem találkozott senkivel, aki ilyen készségesen hagyta volna ezt. Nem volt helyes, hogy ennyire átmelegedett az érzéstől, amit Dena váltott ki belőle. Eleve nem lett volna szabad bármit is éreznie. Az érzelmek gyengeségek voltak. De újra és újra elbukott az ellenük való küzdelemben - és ez dühítette.

- Csendesítsd le az elméd! Engedd el az érzelmeidet!

Még mindig hallotta a nagybátyja hangját, ahogy az első leckéje során tanítgatta őt. Mennyire felnézett még akkoriban rá! A híres jedi lovagra. Az utolsóra.
Mert bármit mondott is Luke a Craiton, ő volt az utolsó. Rey ... Reyből nem lesz jedi. Az Erő, amely benne kavarog, más útra löki őt, és most, hogy Luke már halott, mestere sem lesz, aki a jedik útjára terelje.
Persze bármivé is váljon Rey, nem lesz túl sokáig az. Most vannak fontosabb dolgai annál, hogy őt és a barátait hajkurássza, de előbb vagy utóbb úgyis megtalálja. És akkor végez vele. Ezt megígérte magának abban a pillanatban, amikor a lány visszautasította a felajánlott kezét, hogy csatlakozzon hozzá.
Régóta nem kért már senkitől semmit. Ha kellett valami, hát elvette. Megtanulta, hogy csak így kaphat meg bármit is. De akkor elgyengült egy pillanatra. Akkor újra veszített az érzések elleni küzdelemben.

Ám most más gondja volt. Pár napon belül megérkezik Arek és Rassa, neki pedig fogalma sem volt róla, miért akar találkozni vele a két Ren lovag. Üzenetük baljós volt, jelenlétük pedig nem kívánatos. A mesterük volt, nem a barátjuk. Az Erő sötét oldala gyakran csábítja arra a tanítványokat, hogy nagyobb hatalmat akarjanak, és Arek mindig is fogékony volt az ilyen jellegű gondolatokra. Ezt jó lesz észben tartania.

Egyébként is: épp elég volt neki Hux folyamatos akadékoskodása; nem kívánt újabb, potenciális vitapartnereket a környezetébe. Talán épp ezért nem bírt uralkodni magán ma délben. Az utolsó pillanatban sikerült visszafognia a kirobbanó Erőt, de nem sok hiányzott ahhoz, hogy Hux most ne a gyengélkedőn legyen, hanem a hajó gyomrában, egy légmentesen lezárt hullazsákban.

Volt egy kis lelkiismeretfurdalása utána, pedig nem kellett volna. Hux nem érdemelt ennyi figyelmet. Viszont a kiesésével még több feladat maradt rá, és estére már üvölteni tudott volna attól, hogy holmi alkatrész-problémákkal is őt zargatják.
Igazán nem hiányzott a napjából, hogy a halott nagybátyja szelleme köszönjön vissza rá Tyler őrnagy termináljáról.

- Mondtam, hogy még találkozunk, kölyök.

**************************************************