Utolsó frissítés: 2024. 10. 09.

J. Goldenlane: Isteni balhé ; Pokoli balhé

Megint csak az a bajom, mint az alábbi Salzi könyvekkel: olvastam az írónőtől már jobbat is. Ettől még nagyon jó ez a duológia is (főleg az első rész tetszett, a második néhol zavaros volt, és a két főhös olyannyira kevesett volt együtt, hogy hiányzott a köztük lévő kémia).
Viszont a könyv borítók vállalhatatlanok. (Van belőlük másik változat, de azok se jobbak.)

John Scalzi: "Az Egyesülés" trilógia

• Az összeomló birodalom
• Pusztító tűz
• Az utolsó emperátor

Anno imádtam Scalzi "Vének háborúja" regényeit, és az Egyesülés trilógia se rossz. Csak a kettőt összehasonlítva lesz gyenge az eredmény. Olyanannyira, hogy a február-márciusban olvasott könyvekből mostanra már semmi sem maradt meg bennem. De beleolvasva a fülszövegbe azért előjött a sztori.
Persze van pár ütős, humoros sor, Kiva trágárságai pedig olyan fokon művésziek, hogy még az én kényes ízlésem ellenére is élvezetesek.
Sajnos nagyjából ő is az egyetlen valamirevaló karakter, mert mind az Emperátor, mind a többi figura teljesen jelentéktelen, vagy nagyon gyorsan azzá válik.
Szóval a három könyv az "egynek jó volt" kategória, mégha ez számszakilag nem is pontos.

James S. A. Corey: Leviatán bukása

A Térség sorozat zárókötete ... és jobb is ez így, mert egyben a leggyengébb láncszem.
Nagyon nyögvenyelősen haladtam vele. Nyilván sokat számított, hogy elég sok idő eltelt az előző kötet és az utolsó között, szóval az újra belerázódás a sztoriba se nagyon ment. Néhol - őszintén szólva - el is vesztettem a fonalat. A legnagyobb baj, hogy annyira nem is érdekelt, haladtam tovább.
Pedig olyan jól indult az egész sorozat, hogy a kiegészítő kötetet (Emlékek folyama) is be fogom próbálni. Hátha segít feledtetni ezt a keserű pirulát.

James S. A. Corey: Tolvajbecsület

Olyannyira kiábrándított A hercegnő, a kalandor és a párafarmer, hogy a folytatásait (Adam Gidwitz: Szóval Jedi akarsz lenni? ; Tom Angleberger: Ne becsüld alá a sötét oldal hatalmát!) már nem is próbáltam be.
Viszont a Térség regényfolyam befejezése után (leszámítva, hogy még van hátra egy kiegészítő kötet) a  James S. A. Corey néven alkotó szerzőpárostól elolvastam a Tolvajbecsület című regényt.
Fényévekkel jobb volt, mint az előbb említett Új remény újraírás, de azért sehol nincs a Térség kezdő köteteihez képest. Ezt az is mutatja, hogy az egyetlen idézet, mit idézni érdemesnek tartok, az alábbi:

Milliónyi változatban előfordulhat ugyanaz a dolog, de a lényegükben mindig egyformák - magyarázta Han. - A szem közel kerül a szájhoz. A veszélyes lények a színükkel figyelmeztetik a többieket. És mindenkinek van szeme és lába, mert a szem meg a láb hasznos dolgok.

Bracken, Alexandra: A hercegnő, a kalandor és a párafarmer
(A Star wars: Új remény újraírt változata)

Nem vagyok ellensége annak, hogy klasszik műveket átírjanak az ifjúság, vagy úgy egyáltalán az új generációk számára, hogy fogyaszthatóbbak legyenek. De ebben az esetben az eredeti könyvváltozat szerintem ma is abszolút jól olvasható. Mondjuk talán nem gyerekeknek ... de meggyőződésem, hogy maga a sztori sem
gyerekeknek való. Fiataloknak igen, de a fiatalok meg képesek befogadni az eredeti sztorit is. Megkockáztatom, jobban is, mint ezt az átírt változatot.

Mert bizony ez az átírás nagyon nem jól sikeredett.
Bracken fogta a manapság divatos írói eszközt, a több karakter szemszögéből való mesélést, és Leia, Han és Luke nézőpontjából mondja el a történetet, olyan részekkel is kiegészítve, amelyek az eredeti történetben (sem a könyvben, sem a filmben) nem voltak benne. (Tehát nem azokra a részekre gondolok, amik törölt jelenetként végezték a vágószobában, mert azok a könyvben benne voltak.)

Leiaval kezd, ami már eleve nem szerencsés választás, és utána sem Luke-kal folytatja, hanem Hannal, aki a kocsmában találkozik Kenobiékkal; Luke már csak a legvégén, a Yavinnál kapcsolódik be a történetbe.
A probléma az, hogy így Brackennek olyan párbeszédeket és belső monológokat kellett beleírnia a sztoriba, amikre csak azért van szükség, mert a karakterszemszögű elbeszélés miatt felborult a kronológia. Például mivel az elsőként szereplő Leia nem tudhat arról, hogyan kerültek Luke-hoz a robotok, ezt Luke-nak később el kell mesélnie.
Ráadásul ezek a belekényszerített párbeszédek sem sikerültek jól: amit Luke elmond Hannak az előzményekről, azt nem is "halljuk", csak Han összefoglalóját, ami kb. így kezdődik: Lássuk csak, jól értem-e, ez és ez történt ... aztán egy egész hosszú bekezdésen át elmondja azt, amit épp az imént hallott, pont annak, akitől hallotta. Abszolut nem életszerű.

Az egyéb betoldott részek, amikkel pedig árnyalni akarta az írónő a karaktereket, nem igazán adnak hozzá ahhoz, amik a tetteikből, szavaikból egyébként is kiderülne róluk. Ráadásul szerintem néhol kifejezetten karakteridegenek ezek az árnyalások.

Egyedül Luke pilótatesztjének leírása sikerült érdekesnek ... bár kétlem, hogy a lázadók sokat foglalkoztak volna azzal, hogy elég jó pilóta-e Luke. Szerintem simán hajóba ültettek volna bárkit, aki hajlandó vállalkozni egy ilyen öngyilkos küldetésre.

Egy, a robotok nézőpontjából megírt történet esetleg jobban sikerülhetett volna, hiszen ők szinte végig ott vannak a történetben, és őket a fiatalok is kedvelik. Szóval több robottal, több humorral, kronológikus történetvezetéssel, több cselekménnyel és kevesebb belső monológgal talán lehetett volna írni egy jó átdolgozást, de ez most nem jött össze.

Egyébként nem tudom, hogy az általam kifogásolt részek mennyire az írónő hibájából származnak, mert ő az előszóban jelezte, hogy a saját fantáziáján kívül az eredeti, Lucas-féle forgatókönyvből, illetve Brian Daley 1981-es rádiójátékának forgatókönyvéből állt össze a sztori. Érződik is rajta erősen az "írott film" stílus, ami nagyjából az összes, film alapú SW könyvre illik.

Ez alól kivétel, a Lucas nevével megjelent, de Alan Dean Foster által írt, az Új remény (al)címet nem is viselő, csak Csillagok háborúja címmel megjelent eredti könyv. Az valóban igazi könyv és melegen ajánlom olvasását mindenkinek.

Kedvenc idézet:

A legkisebb csillagromboló is tizenötször akkora volt mint a Falcon, úgyhogy két ilyen monstrumtól kissé ideges lett. Háromtól legszívesebben hajó nélkül is megpróbálkozott volna egy hiperugrással.

A borítókép a Freepik képének felhasználásával készült.