Lassan eltűnnek az utcai nyomós kutak - írta még 2016-ban az Index (borítókép a cikkből). Apai nagymamámék még ilyen közkútról hordták vödörben a vizet, hogy legyen főzéshez, lavórban mosdáshoz.

De igazán akkor csodálkoztam el, amikor meglátogattuk anyai nagymamám szülőfalujában élő testvéreit, mert ők még ehhez hasonló, utcai kerekeskútról hordták a vizet.

Kép forrása: OSZK Digitális Képarchívum 

De mostanra már a múlt ködébe kezdenek veszni ezek a tárgyak, melyek valaha a mindennapok részei voltak.

Mint ahogy az olyan egyszerű dolgok is, mint például a sárkaparó. Pedig ez még csak nem is annyira a régmúlt része: a 70-es években épült panelek tövében néhol még itt-ott felfedezhetőek. Én is laktam olyan bérházban, amely hamarabb épült meg és vált lakottá, mint hogy a hozzá vezető járda is elkészüljön. Így aztán esős időben bizony jól jött az a sárkaparó.

A szódáskocsis se kolompol már az utcán, hogy mindenki, aki becserélné a kiürült (nehéz, hisz vastag üvegből készült) palackját, hozza némi pénzzel együtt, hogy új, teli üveget vegyen rajta.

Forrás: Index

Mi több, már szódásszifont és belevaló patront se nagyon használ már senki. Legalábbis nem a retró típusút. A visszaváltható patron is már a múlté - ami egy újabb pofon a környezetvédelemnek. Állt is a bál, amikor 5 éve kivezették a forgalomból.

A boltban sincs már kávé-, mák- és diódaráló a kasszák mögött, őrölten lehet kapni mindent. (Mondjuk, jobb is, hogy nem nekünk kell kínlódni a sokszor kétes tisztaságú eszközökkel.)

Forrás: nlc

Ami viszont hiányzik, hogy régen, ha kiégett egy izzó a lámpában, a boltban pofonegyszerű volt kiválasztani a megfelelő újat. Csak a Tungsram kék dobozát kellett megkeresni, és egyedül a rájuk írt nagy számokra fókuszálni. Emlékeim szerint 40-60-75-100 wattos izzók voltak akkoriban és kész. Mármint volt másfajta célra is, mint lakásvilágítás, de elég volt a dobozra rápillantani, hogy megkülönböztessük egymástól az izzó alakja alapján, milyen célú izzóról van szó.

Manapság rengeteg ismeretlen márka, különböző típusú, színhőmérsékletű, foglalatú, kültéri/ipari/háztartási célú izzójának dobozán az apró betűket böngészve kell megpróbálni kiválasztani, hogy mi is lesz jó nekünk.

Néha fáj az ember szíve a régi dolgok után, néha könnyebb az életünk nélkülük, és már nem is gondolunk rájuk. Ha nem archiváltunk dolgokat, most talán már bánjuk. Ha megtettük, talán úgy érezzük, felesleges volt, mert az utódainkat már nem érdeklik a régi dolgok - hisz számukra már nem jelentenek semmit.

Ha ilyesmikre gondolok, mindig a Gyűrűk Ura filmváltozatának kezdő sorai jutnak eszembe.

Más lett a világ.
Érzem a vízben, érzem a földben, érzem a levegőben.
Sok minden, mi valaha létezett - eltűnt. Mert most már senki nem él, aki emlékezhetne rá.