A Mesesajt a magyar szocialista tejipar kettes számú legpompázatosabb ötlete volt a Túró Rudi után - csak az emberek jelentős része nem volt elég bátor azzal a hittel bepróbálni, hogy egy édes, barna, csokis ízű sajt is lehet jó. Ezek aztán zsigerből elutasították és utálták - míg a többiek egyszerűen imádták. Nem volt középút.

Máig sem tudom eldönteni, hogy jó ötlet volt-e megismertetni a 2000-es évek elején újra a boltokba kerülő változattal a fiamat, aki ugyanolyan függővé vált tőle, mint én. Ugyanis kizárólag egy áruházláncnál lehetett nálunk kapni (Cora), s miután az megszűnt, többé - és tartok tőle, hogy soha többé - nem volt részünk ebben az ízélményben.

Egyébként ha valaki azt hinné, hogy - a Túró Rudihoz hasonlóan - csokival bevont sajtról van szó, az téved. Maga a sajt volt összekeverve olvasztott csokoládéval. Kinézetre valóban nem volt túl bizalomgerjesztő, no de a csokoládé puding sem az, mégis sokan szeretik. Leginkább ez utóbbihoz tudnám hasonlítani: egy nagyon csokis ízű, nagyon sűrű és keményre dermedt csokoládé ízű pudinghoz.

Ha esetleg valaki petíciót indítana, hogy újra lehessen kapni a boltokban, a fiammal együtt máris aláírnánk. Komolyan mondom, nagyon sajnálom a mai fiatal generációt, hogy még esélyük sincs megízlelni, és kimarad az életükből ez az élmény.