Illusztráció: Lerch Julcsi / Telex

Az elmúlt napokban a Telexen megjelent egy cikksorozat az orvos-beteg kommunikációról. A harmadik cikkben megakadt a szemem egy mondaton, egy orvos panaszán:

„Magyarországon alacsony – különösen az idős betegek – egészségismerete, sok ember gyakran az alapvető szerveivel nincs tisztában, 10 idős betegből 9 nem tudja felsorolni, milyen gyógyszereket szed – tapasztalják az orvosok.”

Nyáron én mentem el idős édesanyám háziorvosához, hogy elkérjem tőle a gyógyszerlistát. Három oldalt tett ki, 27 db különböző gyógyszer szerepelt rajta. Köztük több olyan is, amit már nem szedett, viszont hiányzott róla pár, amit meg igen. Egy órán keresztül tartottam fel az orvost, mire tételesen végigmentünk rajta, hogy mit szed valójában, mire, milyen adagolásban szedje. Volt olyan, amit azért nem húzott ki a listáról a doki, hogy ha esetleg újra vissza kell térni rá, akkor már benne legyen a listában. (Egyéb dolgokat is egyeztettünk, ezért húzódott el ennyire, de akkor is ...)

És akkor ez még csak a hivatalos, vényre felírt szerek listája volt. Az egyéb, vény nélkül kapható, de szakorvosok által ajánlott szerek, illetve azok, amiket nem ajánlottak ugyan, de nélkülük édesanyám teste már nem funkcionál (pl. hashajtó), még további sorokat jelentenek azon a bizonyos listán.

Én sem tudnám fejben tartani, hogy mire mit és mennyit szedek, ha ennyi volna, nemhogy ő, aki idős és agyi vérkeringési problémái vannak, plusz alig lát. (Utóbbi miatt a doki által kinyomtatott papírt nem is tudja elolvasni, ezért excel táblázatban vezetek neki egy másikat, nagy, vastag betűkkel, és azt frissítem rendszeresen, majd nyomtatom újra és újra, amikor változtatnak neki valamin.)

Mondhatnánk persze, hogy ez egyedi eset. De nem. Elég sok idős ember él a környezetemben, és mindegyikük marokszámra szedi a gyógyszereket.

Ráadásul a gyógyszerek elnevezése nem is memóriabarát. A neveknek nincs semmilyen jelentése az átlagember számára, és a dobozon sincs kapaszkodó, hogy megjegyezze ezeket az idegen szavakat. Édesanyám is jobban emlékezne a vérnyomáscsökkentőjére, ha lenne rajta egy piros pillangó, és elég lenne azt mondania az orvosnak, hogy a piros pillangósat szedi - az orvos pedig meg tudná nézni az adatbázisban, melyik gyógyszerhez tartozik ez a megjegyzést támogató jelölés. (Most csak mondtam egy példát, nyilván nem muszáj ilyen dedós módszerhez fordulni. Egyébként régóta tervezek a gyógyszeresdobozok ügyében is egy bejegyzést.)

Ez a bizonyos mondat a cikkben, amit idéztem, másnak is feltűnt, és a Telexen ennek nyomán egy újabb cikk jelent meg egy gyógyszerész meglátásaival*. A végén volt egy érdekes bekezdés:

Még egy ötlete volt Nagy Norbertnek, ami nemcsak az idős vagy a beteg ember és hozzátartozói dolgát könnyítené meg, hanem az őket ellátó egészségügyi személyzetét is. „Különböző orvosok annyi alkalommal kérdezték meg tőlem ugyanazokat az információkat, hogy a végén a rokonaimnak készítettem egy-egy oldalas összefoglalást: név, tajszám, korábban mikor milyen műtétek voltak, milyen alapbetegségek vannak, és milyen gyógyszereket szed a páciens (név, adagolás), és most mi a problémája. Amikor ezt egyszerűen az orvosok, illetve az asszisztensek kezébe nyomtam, mindig nagyon örültek neki.”

Nekem is van ilyen listám már évek óta, és ugyanezt tapasztalom: mind az adminisztrációt végzők, mind az orvosok nagyon örülnek neki.

Az én listámon ezek szerepelnek:

• név, születési dátum, TAJ szám
• műtétek (évszám)
• krónikus betegségek, allergiák, hajlam pl. aftákra, vashiányos vérszegénységre
• gyógyszerek, amelyeket nem szedhetek a mellékhatásaik miatt
• mivel a legtöbb antibiotikum ilyen, a bevált szerek listája
• rendszeresen szedett gyógyszerek
• eseti gyógyszerek (a refluxomra pl. nem szedem rendszeresen)
• vitaminok, porcerősítő, egyéb táplálékkiegészítők
• nőgyógyászati információk (első és utolsó ciklus ideje, fogamzásgátlók, amiket szedtem, hőhullámokra mit szedek, terhességek, vetélés, élve születések száma, megjegyzésben természetes úton)

Ez a lista már csak azért is jó, mert lerövidíti a kikérdezéseket, és nem kell attól félni, hogy valami fontos információt elfelejtek megmondani, vagy nem jut eszembe egy gyógyszer neve, vagy egy évszám. Plusz elkerülhetők az olyan szituációk, amikor a kikérdező sincs top formában. Máig emlékszem, hogy lánykoromban egyszer ebben a sorrendben kérdeztek végig.

1. Hány gyereket szült már? - Egyet sem.
2. Hány abortusza volt? - Egy sem.
3. Hány spontán vetélése volt? - Egy sem.
4. Volt már terhes egyáltalán? - Nem.

Ami nincs rajta az én listámon se, és amiről hajlamos vagyok elfeledkezni, az az oltási kiskönyvem. Bár arra jellemzően nem szoktak rákérdezni, kivéve a Covid oltásokat ... khm, azt hiszem, meg is van, mivel fogom még kiegészíteni most azonnal a listám.

Melegen ajánlom mindenkinek, hogy készítsen ilyen saját egészségügyi információs lapot magának és esetleg az idős hozzátartozóinak is. (Még jobb lenne, ha lenne hozzá letölthető formanyomtatvány, vagy patikában megvehető füzetke.)

Hiszen ilyen apróságokkal is lehetne javítani a végleg lepusztított egészségügy állapotán és az emberek egészségtudatosságán.

* A borítókép forrása a belinkelt cikk.