Gyerekkoromban azt tanították nekem, azért nem szabad megfogni a lepkéket, mert van a szárnyukon egy porréteg, amit a kezünkkel tönkreteszünk, és ettől a lepke elpusztul.
Máig sem tudom, így van-e, de azt igen, hogy az ember éppoly törékeny, mint egy lepke - csak nem tud róla.

Az egészségünket természetesnek vesszük, és csak akkor kezdjük értékelni, amikor már elveszítettük. Pedig akkor már késő.

Mostanában nem véletlen, hogy megszűnt a napi blogolás részemről: sajnos el kellett újra merülnöm a magyar egészségügy bugyraiban. Minden nap szurkálnak, áramot vezetnek belém, lézerrel világítanak meg, tapogatnak, paskolkatnak, nyomkodnak.

Utálom. Nincs túlzottan kedvem írni. Mire túl leszek rajta, kezdődik újra a munka, akkor meg félő, hogy túl fáradt leszek a blogoláshoz. De azért igyekszem, hisz van még pár téma, amit szeretnék itt kivesézni.

Az egyik pont az egészségügy, ami bizony körülbelül olyan romokban hever, mint a fenti képen a kórterem.

Rengeteg a beteg, 80-90 százalékuk nyugdíjaskorú. A személyzet egyébként is kevés, ha végigsöpör egy betegséghullám, vagy így, év végén ki kell adni a szabadságokat, még rosszabb a helyzet.

Masszázsra 9.15-re van időpontom ... 2 másik beteggel együtt. 

Szeptemberben el akartam menni szemészetre ... január 30-ra kaptam időpontot, de nem oda, ahova kértem, hanem másik telephelyre. Ahova kértem volna, ott tavasznál előbb nem lett volna időpont.
Még szerencse, hogy csak a kontrollvizsgálat lesz, mert szemüveges vagyok, évente ellenőriztetni illik.

A csapból is az folyik, mennyire fontos a prevenció, hogy nem gyógyítani kell a betegséget, hanem megőrizni az egészséget. De hogyan, ha csak a szűrővizsgálatok megszervezése is egy kész akadálypálya?

A furcsa az, hogy már a 90-es évek közepén tudni lehetett, hogy az állami egészségügyet erre a szintre fogják süllyeszteni, az oktatásüggyel együtt. A mai napig emlékszem, hogy valamikor az MDF kormányt váltó MSZP kormány idején arról beszéltünk egy barátnőmmel (ő máig aktív pedagógus, én egy év után már elhagytam a pályát), hogy teljesen mindegy, milyen kormány van hatalmon, a tendencia egyértelmű mindkét területen. Az épp regnáló hatalomnak rövid távon nem érdeke temérdek pénzt önteni erre a két területre: az politikai és gazdasági elit megteremti majd magának a magániskolát, magánegészségügyet, a maradék meg maradjon képzetlen, könnyen manipulálható szavazó és egészségügyi szolgáltatások hozzáférésével zsarolható biorobot.

Ellenben most végre mintha, talán, esetleg valami megmozdult volna. Mostanában egyre több cikket, interjút olvasok (és nem csak olyanokat, mint a Telex tényfeltáró sorozatát a kórházi fertőzésekről, hanem a tűz közelében lévők megnyilvánulásait is), amiből arra merek következtetni, hogy elkezdték a helyes irányból piszkálni ezt a problémahalmazt.
Mintha végre eljutott volna a döntési helyzetben lévők tudatáig, hogy egy lepusztult egészségi állapotú emberekből álló országban nincs olyan megfelelő munkaerő, amivel profitot lehetne termelni.

Persze ez csak egy halvány remény... nem is sugár, csak pontocska, és mire ebből valami kézzel fogható születhetne, nekem már meszeltek.
De azért szurkolok a fiataloknak.

A borítókép a NightCafe AI segítségével készült.