Gyerekkoromban a piacon lehetett kapni pörkölt napraforgómagot, amit mifelénk makukának hívnak. De hébe-hóba sült gesztenyét is. Pattogatott kukoricát szintén, de még nem a ma divatos vajas fajtát, hanem a sima, mindenféle zsiradék nélkül pattogatottat (esetleg enyhén sózták egyes árusok, de többnyire azt sem).

Azért emlegetem fel ezt, mert a mai nap szava, ami lassan teljesen eltűnik a közbeszédből, a stanicli, és pont ilyen - hol újságpaprból, hol fehér csomagolópapírból - hajtogatott, tölcsér alakú stanicliben árulták a fenti rágcsálnivalókat.

Volt, aki a bolti kifli és zsemle csomagolására szolgáló kisebb, vagy a kenyér csomagolásához használt nagyobb, fehér papírzacskóra is használta ezt a szót, de a mi családunkban a stanicli kizárólag a tölcsér alakúra hajtogatott papír számára volt fenntartva.

A kép saját, és a hajtogatás is béna lett, én nem vagyok olyan profi, mint a régi árusok, akik pillanatok alatt hajtogatták össze az újságlapokat a csemegének. Hogy mennyire volt egészséges nyomdafestékes és összetapogatott papírból enni, az más kérdés, de az a sajátos pörkölt mag illat, ami az árusok felől jött, odavonzott mindenkit.