A 80-as évek zenéjéről írt posztomból kimaradt pár szuperkedvenc együttesem. A Dire Straits esetében már pótoltam ezt, a gitáros bejegyzésemben. Most pedig itt a másik, toplistás kedvencem: a Genesis. Az ő esetünkben sosem tudom eldönteni, hogy inkább a gitárra vagy a dobra, esetleg Phil Collins hangjára figyeljek-e - és akkor még a csodálatos szintetizátor hangokról nem is beszéltem. Szívem szerint szinte az összes daluk belinkelném, de ízelítőül legyen elég a Home by the sea és a Mama.
A Genesis kapcsán nem mehetünk el Phil Collins szóló lemezei mellett sem. Az In the air tonightot még idősen is ütősen (bocs, kihagyhatatlan volt :-)) játszotta.
Tőle is nagyon sok számot tudnék még ajánlani, de megelégszem most csak eggyel: Against all odds.
Szintén kimaradt a The Police, pedig Stinget sokkal jobban szerettem ebben a formációban, mint szólóban (úgy se volt rossz, csak más). Nem tudom, hogy a Message in a bottle a legismertebb számuk ...
... vagy a Synchronicity?
Nyilván a Queen is kimaradt, bár ők inkább később, már Freddie halála után, a 90-es, 2000-es években váltak a kedvenceimmé.
A These are the days of our lives hattyúdal után még egy posztomusz szám (Face it alone) is álljon itt, az untig ismert, nagy slágerek helyett.
A végére pedig egy csemege. Gowan A Criminal Mind című dalát nem is ismertem fiatal koromban (1985-ből való), csupán néhány hónapja fedeztem fel - és rögtön beleszerettem. Mivel nem csak a zene, hanem a szöveg is tetszik, ezért egy dalszöveges videót is beteszek ide ...
... de az élő verzió a Styx-el szerintem sokkal jobb.
