Nem szoktam magyar filmeket nézni, mert olyanok, mint a Himnuszunk. Vagy a balsors nyűgén és nyilain nyavalyognak, vagy a dicső(nek hitt) múltba révednek rózsaszín szemüvegen át.
Ráadásul a magyar filmek esetében mindig érzem, hogy a stáb ott van a háttérben. Az utcai járókelőről lerí, hogy statiszta, a színész az 'És tessék!'-re indul el, mozdul meg, ha valaki a szövegét mondja (föl), a többi szereplő meredten vár a végszavára.

A Kék rókát is csak a trailere miatt próbáltam be, valami humoros dolgot vártam volna annak alapján. Nos, humor (mármint értékelhető) nyomokban sem szerepel benne.
Eddig nem tudtam, miért nem olvasok Herczeg Ferencet (az ő színdarabja nyomán készült), de most már értem.

Pedig olyan hangulatosan indul a film! Se balsors, se dicső múlt, csak egy könnyed, romantikus történet a 19. század korai évtizedeinek keretei között. De a közepére elszáll a jó hangulat, az ember először furcsálkodni kezd rajta, aztán tömény unalomba fullad egy semmiből jövő, kötelező happienddel.

A forgatókönyv olyan sok sebből vérzik, hogy nem merem a színészeket kritizálni az alakításukért (vagy inkább annak hiányáért), bár van egy olyan érzésem, hogy jobb történettel és dialógusokkal sem tudtak volna többet kezdeni.

A történet az 1900-as évek elején játszódik, egy középosztálybeli szerelmi háromszög szereplői között.
Cecile, a gyönyörű menyasszony vőlegényéhez sietve egy pillanat alatt beleszeret egy ismeretlen férfiba az utcán, akiről hamarosan kiderül, ő Sándor, jövendőbelije sokat emlegetett barátja, és tanúja. A kor erkölcsi normái szerint ebből a szerelemből nem lehet semmi, mivel Sándor egy gáncstalan lovag, akinek felfogása kizár minden kapcsolatot Cecile és közte. Sándor ugyan továbbra is gyakran jár a házaspárhoz, de feltörő érzelmei miatt sok időt tölt külföldön is.
Egyik útjáról hazatérve, engedve a pletykáknak, úgy érzi Cecile megcsalja férjét. Mint jó baráthoz illik, felvilágosítja Pált, és szembesíti Cecile-t, a csalfa asszonyt.
Ám ez még csak a kezdete ennek a történetnek, mely csavarokkal és félreértésekkel teli.

A port.hu szerint ez lenne a sztori, és tényleg ez - kivéve az utolsó mondatot. Mert nagyjából ez is a vége, semmi csavar meg félreértés. A férj még a barátjánál is hamarabb és jobban tudja, milyen érzelmi kapcsolat van közte és a felesége között, de túlzottan nem érdekli, mert csak a munkájának, (és egy idő után egy tanítványának) él. Sőt, kifejezetten örülne neki, ha a barátja boldoggá tenné elhanyagolt és unatkozó feleségét.

Szóval semmi dráma, semmi feszültség, csak az elkényeztetett, unatkozó úri társaság nyüglődése és kész.