- Te mi a fenét keresel itt?! - Az ismeretlen lány úgy förmedt rá, hogy Philip mozdulatlanná dermedt és állva maradt.
- Itt ülök - felelte meglepetten.
Ez persze korántsem volt pontos megfogalmazás, hiszen csak egy hete járt ebbe az iskolába. A tény, hogy eddig két, egymást követő órát is itt, a tanári asztalhoz legközelebbi padban töltött - nyilván egyedül, számkivetve - még nem jogosította fel az előbbi kijelentésre.
- Itt ugyan nem! - rázta a fejét a lány. - Ez a lúzerek padja. Te túl szép vagy ahhoz, hogy lúzer légy.
A megjegyzés humoros volt, de a lány arckifejezése nem azt tükrözte, hogy viccnek szánta.
Philipben felment a pumpa.
Hogy jön ez a lány ahhoz, hogy egyetlen pillantás alapján meg akarja mondani, ki ő és hol a helye?! Szó szerint és képletesen is. Mégis, miért gondolják azok, akiket nem áldott meg az ég előnyös külsővel - mint ezt a lányt -, hogy vonzó arccal már semmilyen problémája sem lehet az embernek?
- Az anyám drogos, szóval elvettek tőle. Az új nevelőszüleim meg elrángattak ide, az isten háta mögé. Ja, és meleg vagyok.
Philip valójában nem akarta ezt elmondani. Egyáltalán nem. Ennek ezredrészét sem. De dühe önálló akaratot adott a szavaknak, s azok kicsúsztak az ajkán.
A lány szeme először meglepetten elkerekedett, majd elismerően hümmögött egyet.
- Oké. Bár tudnám überelni, de ez azért elég impresszív lista.
Rámutatott a mellette lévő üres székre.
- Leülhetsz. Kiérdemelted.
Aztán visszafordult a füzete fölé és folytatta másolást, amit akkor hagyott félbe, amikor Philip letette táskáját a padra.

Egy percig csak ült a lány mellett csendesen, azon tűnődve, megszólítsa-e. De mit is mondhatna neki? Kérdezze meg, miért van az arcán az a nagy, fehér ragtapasz?
- Hey, Jude! Ide tudnád adni a múlt heti jegyzeteidet?
Philip igazán nem akarta megbámulni a srácot, aki odalépett melléjük a kérdéssel, de nem tehetett róla. Magas volt, eszméletlenül szőke és gyönyörű.
- Nem látod, hogy én is másolok? - morgott rá a lány.
- Megint beteg voltál? - A srác a lányhoz intézte a kérdést, de közben Philipre nézett és rajta is maradt a tekintete.
- Aha. És neked mi a mentséged?
- Versenyem volt - vigyorodott el dicsekedve a szőke fiú és a mosolya még ellenállhatatlanabbá tette.
A lány végre felnézett az írásból és észrevette, hogy a két fiú egymást bámulja a feje fölött. Lemondóan sóhajtott egyet, majd kezét ide-oda lengetve bemutatta őket egymásnak.
- Lucas, ezt itt az új fiú. Új fiú, ez itt Lucas Waldenbeck. Motocross-bajnok, mindenki kedvence, elkényeztetett idióta.
- Philip. A nevem Philip. Philip Shea. - Szinte dadogott zavarában és érezte, hogy elönti arcát a pír.
- Oké. Szóval ő itt Philip Shea, hivatásos lúzer.
Lucas megint elmosolyodott.
- Az ki van zárva, haver! Te túl szép vagy ahhoz, hogy lúzer légy!
A lány felnevetett, aztán morgott valamit egy gyönyörű barátság kezdetéről.