Amire büszke vagyok a cikk kapcsán, hogy képes voltam végigolvasni egyhuzamban. A Qubit - bármennyire szeretem is az írásaikat - sajnos gyakran túl hosszú cikkeket közöl le. Legalábbis egy online újsághoz képest hosszúakat.
Plusz, egyrészt korom okán, másrészt a felgyorsuló és digitalizálódó világ hatására az én koncentrációs képességem is leromlott: többnyire csak átfutom a dolgokat, vagy több részletben olvasok el hosszabb szövegeket.
De ez a cikk pont jó volt terjedelmét tekintve, a témája miatt meg egyébként is csak ajánlani tudom.
Zanzásítva a lényeg annak, aki lusta lenne elolvasni:
Semmivel sincs rosszabb helyzetben a Balaton a mikroműanyag-szennyezés terén, mint bármelyik másik európai édesvizű tó. Nem állítható, hogy baj lenne a tó vízminőségével, vagy tartani kellene a Balatonban való fürdéstől. Viszont továbbra is figyelni és minimalizálni kell a Balaton mikroműanyag-szennyezését.
A vízibolha az ökotoxikológia kedvelt modellállata, ami sok halivadéknak jelent táplálékforrást. Szűrögetéssel táplálkozik, és rendkívül érzékeny különböző szennyező anyagokra. A kutatás során azt vizsgálták, miként befolyásolják a vízibolhát a mikroműanyagok, valamint három, a fogamzásgátlókban megtalálható progesztogén típusú szintetikus nemi hormon.
A vizsgált példányok testmérete és peteszáma szignifikánsan lecsökkent az 5. megfigyelési naptól kezdődően, azaz legyengültek, és kevesebb utódot hoztak létre.
Nem is az a lényeg, hogy mit tesz a mikroműanyag a vízibolhával, hanem a folyamat teljes táplálékláncra gyakorolt hatását kell megértenünk, hiszen a vízibolhákat megeszik a halak, a halakat pedig mi fogyasztjuk el. A mikroműanyagoknak az emberi szervezetre gyakorolt hatását is kutatni kellene.
A borítókép az idézett cikkből származik.
