Küldeném a dalt minden összetört szívű szerelmesnek és nyárbúcsúztatóul.

Ez a műfaj (bármi is legyen a neve, én csak hallgatom a zenét, nem értek hozzá) nem igazán az én stílusom. Valamiért azonban mégis bejön.

Marlisa Stand By You című számát megint csak Hanyu Yuzuru miatt ismerem - de nagyon tetszik a hangja, szóval talán be kellene próbálnom más dalait is. Ez viszont nagyon illik ehhez a videóhoz.

MJ Cole & Freya Ridings számát, a Waking Up-ot anno belinkeltem a Twitterre, hogy milyen klassz a zene is, és maga a videó is - aztán azóta se hallgattam újra. Hiba volt, súlyos hiba!

A Being Erica című sorozat azért emlékezetes nekem, mert az utolsó évad végét már angol felirattal voltam kénytelen megnézni (magyar hiányában). Legnagyobb meglepetésemre már értettem a nagyját! A másik, ami miatt emlékszem rá, ez a jelenet, illetve a The Pigott Brotherstől az Alien like you című…

Szerelemes vagyok ebbe a dalba, megérdemel egy külön posztot. A fenti egy rövidített verzió, de abból legalább dupla. Szinte teljes a szinkron a két felvétel között, de azért néhol hallani különbségeket - ami ékes bizonyítéka annak, hogy Kyung Soo élőben énekelte a koncerteken. Ez pedig egy olyan…

Rag'n'Bone Man is azon előadók közé tartozik, akiktől csak egy számot ismerek, de az nagyon tetszik. Ez pedig természetesen a Human.

A 80-as évek zenéjéről írt posztomból kimaradt pár szuperkedvenc együttesem. A Dire Straits esetében már pótoltam ezt, a gitáros bejegyzésemben. Most pedig itt a másik, toplistás kedvencem: a Genesis. Az ő esetünkben sosem tudom eldönteni, hogy inkább a gitárra vagy a dobra, esetleg Phil Collins…

Amikor a 70-es, a 80-as, a 90-es évek zenéjéből készítettem egy kis összeállítást, megesküdtem volna, hogy a Ramada Inn valamikor a 70-es években született. De Google barátunk szerint 2012. októberében jelent meg először.Annyi azonban biztos, hogy Neil Young gitárja valami elképesztően, zsigerekig…