Ó, igen! Ez az én idei Duolingo statisztikám! Muszáj eldicsekednem vele! :-)

És ha már dicsekszem, akkor mesélek is egy kicsit arról, milyen egy magyar anyanyelvűnek japánul tanulni ezen az online alkalmazáson - méghozzá az ingyenes verzióval.

Egy szóval összefoglalva: szívás. Ugyanis nincs magyar-japán tanuló felület, én is az angol-japán részt használom. Vagyis kell valamennyire angolul tudni. Mondjuk akár egyszerre is lehet mindkét nyelvet tanulni.

Persze angolul már csak azért sem árt tudni a japánul tanulóknak, mert a japán nyelvben rengeteg szót az angolból vettek át. Csak épp kiejteni nem tudják, így japánosították őket. Például a foci angolul kiejtve nagyjából szakör, japánul kb. szákká, az első á-t megnyomva, a másodikat hosszan ejtve.

Nekem az angolom se penge, azt is felnőtt fejjel kezdtem el tanulni, ezért a legtöbb hibát akkor szoktam véteni, amikor angolra kell fordítani a japán mondatokat. Magyarra sokkal könnnyebb.
Plusz a rómandzsival is meggyűlik néha a bajom, mert ha így kell leírni egy hiragana vagy katakana kiejtését, én pl. automatikusan j betűt írok, ha a kiejtés is j, pedig a rómandzsiban ezt ipszilonnal írják.

Viszont, bár azt mondják, hogy a japán nyelv tanulása nagyon nehéz, inkább azt mondanám, hogy nekünk, magyaroknak nem, csak időigényes. És valószínűleg sose fogjuk igazán érteni a japánokat, a nyelvüket se, ha nem ismerjük a kultúrájukat is hozzá.

Amit még mondanék háttérinfóként: kb. 2 éve kezdtem el tanulni japánul, de az első évben néha voltak kisebb szünetek. Az utóbbi egy év azonban folyamatos volt.
53 évesen belekezdeni egy új nyelv tanulásába, miközben tudom, hogy már nincs időm megtanulni, bolondságnak tűnik, de nem is azért tanulom, hogy tudjam és értsem. Hanem azért, mert kicsit olyan ez nekem, mint egy rejtvény. Vagy kódfejtés. Én meg szeretem tornáztatni az agyam, és abban a korban vagyok, amikor ezt már rendszeresen muszáj is.

Viszont mivel ez nekem csak egy agykarbantartó hobbi, túl sok időt nem töltök el vele, megcsinálok egy leckét a Duolingon minden nap, maximum a napi kihívásokat teljesítem (ez kb. 4 leckét jelent) és kész. Egyáltalán nem szánok rá több időt. Más eszközt egyelőre nem használok. És még így is szépen haladok. Nem tudok sok szót, de a japán mondatok alapfelépítését már sikerült megtanulnom. Olvasni tanulok, írni nem. A hiragana és katakana már egész jól megy, bár még rám fér a gyakorlás, és már pár kandzsit is felismerek.

Szóval senkit ne tántorítson el a japán nyelv tanulásától az, hogy van háromféle írásrendszer + az átírás latin betűkre (ez a rómandzsi): egyáltalán nem olyan bonyolult ez a nyelv.

• nincsenek nemek, mint például a németben
• nincs megkülönböztetve az egyes szám és a többes szám a főneveknél
• és az igéket sem ragozzák egyetlen számban és személyben sem
• ráadásul csak két igeidő van: múlt és nem-múlt (ez jelenthet jelen vagy jövő időt; hogy melyiket, az kiderül a mondat többi részéből vagy a szituációból - ahogy sokszor a magyarban is jelen idejű alakot használunk a jövő idő kifejezésére)
• rendhagyó ragozású igéből is összesen csak kettő darab van
• nem muszáj mindig kitenni a mondatban az alanyt vagy a tárgyat, mint az angolban; ha a szituációból kiderül ki és mit csinál, akkor elhagyható - és ez a magyarban is így van
• a kérdés annyiból áll, hogy a mondat végére teszel egy "ka" szócskát

(Részletek és további érdekességek, ha tudsz angolul, ebben a videóban.)