Ennek a bejegyzésnek a végén lesz egy halom link, ami a témához tartozó, az utóbbi években megjelent cikkekre mutat. Ezekből is csemegéztem ki pár érvet és állítást (az idézetek végén lévő sorszám jelzi, melyikből való), de leginkább a 30 éves könytárosi tapasztalataimra hagyatkozom és igyekszem olyan útmutatást adni, amit a felsorolt írások nem.

Kezdésként egy - látszólag - kakukktojás olvasnivalót ajánlok: Mi értelme van még kézzel írni?

A kérdésre a rövid válasz: mert egész másképpen működik az agy a kézzel való íráskor, mint gépeléskor. Ugyanez a különbség megfigyelhető akkor is, ha az ember online tartalmat, vagy klasszikus olvasnivalót (pl. egy regényt), de e-book olvasón, illetve amikor papír alapú dokumentumot olvas.

Ez a fajta más agyműködés pedig többek között az értelmi fejlődést és a koncentrációs képességet is befolyásolja. Ami egyrészt a fejlődésben lévő gyermeki agy esetében sem mindegy (nagyon nem), de felnőtt korban is folyamatosan kondicionálni kell az agyat, hogy megtartsa (a lehető legtovább) a már megszerzett tudást és képességeket.
Ebbe zavar bele a folyamatos online jelenlét és tartalomfogyasztás.

Ezt egyre többen felismerik, és ezért éli reneszánszát mind a nyomtatott könyv, mind a bakelit lemez, mind az élő zenés koncertlátogatás vagy más, ma már retrónak tartott dolgok használata.

Az e-formátumoknál egyébként is mindig ott van valamilyen technikai akadály, ami vagy kényelmetlenné teszi a használatukat, vagy minőségromlást hoz (pl. mp3 tömörítés, nem megfelelő lejátszó, fejhallgató), és sokkal károsabbak egészségünkre is. Az archiválás szintén nehézkes.
"Bár egy körömnyi flash memórián egész könyvtárak férnek el, feltételezhető, hogy ezek nemhogy ötszáz, de ötven évig sem fogják megőrizni a rajtuk tárolt adatokat." (10)

Jogilag is rendezetlenebb az e-terület: sok az illegális tartalom, és amit megvesszük, az sem válik feltétlenül a tulajdonunkká.

Az biztos, hogy az e-könyv és a nyomtatott változat olvasása egészen más élményt nyújt. A borító, az illat, a papír minősége, tapintása, a tördelés, mind-mind hat a befogadóra. A hagyományos könyvek rengeteg olyan plusz információt adnak, mint a metakommunikatív jelek (pl. gesztusok, hanlejtés) egy személyes beszélgetésben. Emiatt jutnak az alábbi eredményre az idevágó kutatások:

"A hagyományos könyvet olvasók nemcsak empatikusabban és elmélyültebben olvastak, de jobban emlékeztek a cselekmény megfelelő sorrendjére is. Mert aktívan részt veszünk az olvasásban, érzékeljük a haladást, ami segíti a memorizálást, a mentális rekonstrukciót.
Amikor papíron olvasunk, fontos, hogy ujjainkkal érzékeljük a változást a könyvben: a bal oldalon gyarapodnak a lapok, a jobb oldalon csökkennek." (1)

A digitális térben vagy eszközön könnyen eltévedünk olvasás közben, mert nem látjuk át az egész szöveget, sőt, a tördelés is változhat. De gyorsabban is olvassuk az e-szöveget, ezért a megértésünk is felszínesebb: "a digitális fogyasztás hatására a mélyolvasást felváltotta a skimming vagy átfutó olvasás: ilyenkor az ember egyes kulcsszavakra vadászva csak átszalad a szövegen, ez a befogadási mód pedig nem teszi lehetővé a komplex cselekmény feltárását, a kreatív befogadást, az álláspont kialakítását és az empátia létrejöttét." (7)

Pedig a mélyolvasás "hozzájárult a legfontosabbnak tartott intellektuális és affektív képességeink fejlődéséhez." Ami viszont "magát a tanulást is veszélyezteti: ha nem jut elég idő a mélyolvasásra, az többek között a kritikai gondolkodás rovására is mehet, ennek pedig a fake news korában már túlmutat a jelentősége azon, hogy ki milyen klasszikus szerzőt kedvel." (7)

A túl sok digitális tartalom (de ide sorolhatnánk az egyre gyorsabb vágásokkal és filmtrükkökkel még pergőbbé tett filmek hadát is) pedig rászoktatja az agyat erre a fokozott tempójú pörgésre. Ami nem csak mentálhigiéniai szempontból nem egészséges: a régi dolgok élvezetét is megöli, vagy az olyan, lassúbb építkezésű filmek, könyvek élvezetét, mint pl. egy svéd krimi.

De vannak egyéb, a cikkekben nem említett szempontok is.

Mint könyvtáros, állíthatom, hogy a szakavatott szem meg tudja állapítani egy szövegről (legyen az digitális vagy papíron létező), hogy átesett-e lektorláson, hibajavításon vagy sem. Illetve ha igen, akkor azt ember, vagy egy automata végezte-e el.
Nyilván az ember is véthet hibákat, de a jelenlegi automatikus hibajavítók messzemenően nem ismernek fel minden problémát (legyen az helyesírási, nyelvhelyességi, vagy szövegalkotási, esetleg fordítási), illetve sokszor kijavítanak egyébként helyes megoldásokat is rosszra.
Ez azért fontos, mert ha sok lektorált, helyesen megalkotott szöveget olvasunk, akkor magától javul a helyesírásunk, a saját szövegalakítási és kommunikációs kézségünk, amire viszont alapvető szükségünk van az életben való boldoguláshoz. Ilyen képességek birtokában gyorsabban, hatékonyabban tudjuk a munkánkat végezni, a folyton változó környezethez való alkalmazkodás miatt szükséges új dolgokat megtanulni, kapcsolatokat építeni. Ellenben a sok, nyelvtani és szövegalkotási hibától hemzsegő online szövegek olvasása rontja a már meglévő tudásunkat is ezen a téren: romlik a helyesírásunk, romlanak a kommunikációs képességeink - és egyre kevésbé ismerjük fel, mikor van dolgunk ember alkotta szöveggel, és mikor egy MI vagy más, alacsonyabb rendű automata által generált szöveggel. Pedig erre szükségünk lenne az információk hitelességének megállapításához.

Ettől függetlenül az e-tartalmaknak és formátumoknak megvan a maguk haszna, és bizonyos területeken magasan verik a nyomtatott verziók hatékonyságát. Nem feltétlenül teszik ekkor sem szükségtelenné a hagyományos verziót, de utóbbinak inkább csak archiváló szerep juthat.

Nos, nézzük mikor melyik megoldás a célravezetőbb!

A kulcsszavak: terjedelem, idő, kereshetőség.

Minél hosszabb egy szöveg, minél tartósabban érvényes a benne rejlő információ és minél kevésbé fontos, hogy egy adott részletet megkeressünk benne, annál jobb a hagyományos, papír alapú dokumentum.
Az e-verzió akkor jó, ha valamilyen adatot, rövid információt akarunk megtudni, vagy ha az információ gyorsan elavul, vagy elveszti hírértékét.

Papír alapú hordozó:

• szépirodalom, elsősorban a hosszabb szövegek, pl. regények
• terjedelmes szakcikk vagy interjú
• vázlatokat, magyarázó ábrákat tartalmazó olyan útmutató, ahol fontos, hogy egyben lássuk az egészet, de olvashatók maradjanak a kisebb részletek is; viszont mindkét feltétel nem teljesül, ha képernyőn nézzük, ellenben kihajtható papírváltozatban igen
• elméleti tudnivalókat oktató tankönyv (ha nincs benne sok olyan kifejezés, szövegrészlet, ami kiegészítő magyarázatot igényelne)
  előny, ha:
  van jegyzetelésre alkalmas, széles margója
  nem kötött, hanem kapcsos változatban adják ki; így  cserélhetők, bővíthetők a lapok
  mellékletként infografikákat, táblázatokat, szótanító kártyákat tartalmaz

Digitális dokumentumok:

• rövid, adattár jellegű dokumentumok: lexikon, szótár, rövid hír, információ
• infografika, képes útmutatók, ha elfér a képernyőn az egész ábra, és nagyítás nélkül is olvashatók a részletek
• vagy túl nagy az ábra és túl sok a részlet, ráadásul kereshető vagy gyorsan avuló információkat is tartalmaz, mint például a térképek
• gyakorlati tudnivalókat oktató tankönyv vagy útmutató
  előny, ha:
  van hozzá videó melléklet
  a kiegészítő magyarázatot igénylő kifejezésekhez, szövegrészletekhez a háttérinformációk vagy link, vagy a szöveg fölé húzott egér/koppintás műveletre megjelenő ablak mögé vannak rejtve
• nyelvkönyvek - mivel hallani is kell a nyelvet, hang és videó melléklettel
• informatikai oktató könyvek, mert programozási kódok és minták is szoktak tartozni hozzá (pl. így fog kinézni ezzel a kóddal)

Ajánlott irodalom:

1. Miért (ne) válasszuk az e-könyvet?
2. Rossz hírünk van: jobban jár, ha papíron olvas
3. Miért nem tűnnek el a papírkönyvek, amikor régóta a halálukat jósolják?
4. A Z generációs fiatalok durván sok papírkönyvet olvasnak, de egész máshogy
5. Meglepő, de még mindig ennyi magyar olvas könyveket
6. Azok, akik korán elkezdenek kedvtelésből olvasni, később eredményesebbek és egészségesebbek lesznek
7. Már nem úgy olvasunk, mint régen, és ez az ember elhülyüléséhez vezet
8. A papír alapú könyvek nem hagyják magukat legyőzni
9. Az igazi könyvek voltak, vannak és lesznek még sokáig
10. A múltat végképp letörölni: megőrizhetjük a világ adatállományát az utókornak?

Borítókép: pch.vector (Freepik)