Nagymosást tartok. Kurt Vonnegut nélkül talán sosem hallottam volna a Blue Monday kifejezést, és nem tudnám, mit takar.
Ilyenkor persze mindig eszembe jut az a rengeteg idézet, amit kiírtam anno a "Bajnokok reggelijé"-ből.
Például ez:
"A Földön az eszmék a barátság vagy ellenségesség jelképei voltak. A tartalmuk nem számított. A barátok egyetértettek egymással, hogy kifejezésre juttassák barátságukat. Az ellenségek nem értettek egyet egymással, hogy kifejezésre juttassák ellenségességüket.
...
Patty Keene szándékosan volt ostoba, akárcsak a legtöbb nő Midland Cityben. A nőknek nagy elméjük volt, mert nagydarab lények voltak, de nemigen használták, mégpedig azért, mert a szokatlan goldolatokkal ellenségeket lehet szerezni, és a nőknek ahhoz, hogy valamennyire is kényelemben és biztonságban lehessenek, a lehető legtöbb szövetségesre volt szükségük.
Így hát a fönnmaradás érdekében hozzászoktatták magukat ahhoz, hogy gondolkodó gépek helyett egyetértő gépek legyenek. Az elméjüknek csak annyit kellett kiderítenie, mit gondolnak mások, és aztán ők is ugyanazt gondolták."
De a nagymosásról mindig beugrik Pierre Renoir is, aki ezt mondta:
"Szeretem a nőket. A nők semmiben sem kételkednek. Ha velük vagy, a világ hihetetlenül egyszerű. Mindent a maga helyére teszek, valódi jelentősége szerint osztályoznak. Igen jól tudják, hogy az ő nagymosásuk van olyan fontos, mint a német császárság megalapítása. Nők között biztonságos az élet."
És ha idézetekről van szó, akkor nem mehetünk el emellett sem:
"Azok, akik az idézeteket szeretik, az értelmetlen általánosítások rabjai."
(Graham Greene: Utazások nagynénémmel)
Borítőkép: www.postcardsfromtheridge.com . Zárókép: freepik.com)
