A múltkor már írtam Suho első albumáról, és fogalmam sincs, hogy maradhatott le abból a posztból a második.

Pedig a Hurdle, a legfőbb kedvencem az összes eddigi száma közül, pont ezen az albumon van. A Hurdle mind zeneileg, mind a videója miatt sokkoló meglepetés volt tőle, ugyanis Suho inkább a melankólikusabb műfajban van otthon.

A második album is ezt a vonalat követi, a Hurdle egy vidám kis kikacsintás részéről, hogy mégiscsak ő az EXO leghumorosabb tagja.  (Ez egy belsős vicc az EXO és az EXO-L berkeiben: Suhonak van ugyan humora, de az inkább ... khm, kínos. De ezzel együtt imádjuk őt.)

A többi szám viszont a relax címkével van a zenetáramban megjelölve.