Lelőttem a poént, mert elég hosszú a videó (már ha 13 perc annak számít), és elsőre nem is sikerült a hölgynek a produkció. De amikor először láttam, hogyan készül el a mű, úgy leesett az állam, hogy percekig keresgéltem.

Volt egyszer egy Rafael Nadal korszakom. Oké, még mindig van, mert Rafa hivatalosan még nem vonult vissza; ám ez már csak idő kérdése és hamarosan bekövetkezik. De addig természetesen szurkolok neki - már ha egyáltalán pályára lép még valahol. Mindig készséggel elismertem, hogy Roger Federer…

Amikor egy feldolgozás annyival jobb, mint az eredeti, hogy azt be se linkelem ide. Ezt hallgassátok! Esetleg a hegedűs feldolgozást, ahol igazából csak azt a háttérben szóló alapot kellett volna kihagyni.