Vannak sportolók, vannak művészek és van Hanyu Yuzuru.
Aki sokkal több, mint egy sportoló, ám olyan szinten bánik a testével, olyan mozgásművészetet mutat be a jégen, amire csak egy rendkívül edzett élsportoló képes.
Egyik ikonikus technikája, úgymond védjegye a hydroblade (nem tudom, hogy van-e ennek magyarosan írt változata, mindenhol csak az angol formában láttam). Amitől még speciálisabb lesz Yuzu esetében, hogy ő gyakran nem csak egészen a jégig hajtja le közben a fejét, hanem meg is csókolja azt. Pedig - elhihetitek - ez elég fájdalmas művelet. Egy rajongója fogalmazta meg legjobban egy tweetben, mennyi mindent árul el ez Yuzuról.
Megcsókolta. Fájt.
Mégis újra megcsókolta.
Tökéletes metaforája ez Yuzu kapcsolatának a sportághoz. Még akkor is szerette, ha fájdalmat okozott neki, folytatta, bármi is történt. Ez a teljes odaadás. Így virágzik ki a művészet az áldozatból.
A pekingi olimpia (Yuzuru utolsó versenye) gálaprogramjára (sérülten előadott versenyzői hattyúdalára) utalt a tweet, erre a pillanatra:
A Billman forgást nagyon kevés férfi korcsolyázó képes megcsinálni, ez inkább a nők, azon belül is a hajlékony kislányok terepe. Yuzuru viszont mindig is elég laza izületekkel rendelkezett, és fiatalabb korában képes volt megcsinálni. Aztán idővel leszokott róla, hogy ezt is beletegye a programjába, viszont profi korcsolyázóvá válása után újra elkezdte gyakorolni a rajongói kedvéért.
Nyilván négyes ugrásokban is kiváló.
De valljuk be őszintén, Yuzu már akkor is ikonikus, amikor csak vonul.
Arról nem is beszélve, hogy nagyszerű ember.
Meg persze maximalista. Itt például épp megtudja, hogy a világon első hivatalos 4A kísérletét elfogadták, de szerinte ez az eremény, meg egy olimpiai 4. helyezés (miután a rövidprogramját egy jéghiba miatt elszúrta, a szabadprogram előtt meg súlyosan lesérült - megint), az nem jó.
Már maga az edzése is művészi:
A versenyzői múltja olyan ikonikus, amit nem tudom, hogy képes lesz-e valaha valaki túlszárnyalni.
