Gyerekkoromban a 8-12 éves kislányoknak volt szalvétagyűjteménye. Nekem is, de aztán persze felszámoltam. Nem volt túl nagy, az osztálytársaiméhoz képest sem, pláne nem Kozák Antóniához képest, aki egy 2017-es cikk szerint 87 ezer fölött jár már a világcsúcstartó gyűjteményével.
Vén fejjel azonban megint kitört rajtam a szép szalvéták gyűjtésének igénye pár darab erejéig.
Csak aztán belekezdtem a minimalista életmódba, és felhagytam ezzel a szokással, a szalvétákat meg elhasználtam. De előtte beszkenneltem néhányat!

Egyébként kezd az az érzésem lenni, hogy van egy láthatatlan Magyarország. Mint például a képeslap és szalvéta gyűjtők világa. Ha lenne ilyen témájú múzeum (lehet, hogy van, csak az is láthatatlan az átlagember és az internet számára), napokra el tudnék veszni benne.