Ahogy tegnap említettem, nálam minden sorozathoz tartozik legalább egy kedvenc zene, és többnyire egy #napipasi is. A #napizene ma a Sentimental Piano Impromptu Aaron Yong Ming előadásában, és amivel a fenti videóban találkoztam először.
A #napipasi pedig Aaron Stanford, akit a Nikitából már ismertem és kedveltem, amikor belekezdtem a 12 Monkeys-ba. A sorozat nagyon érdekesnek ígérkezett, nem is indult rosszul, de aztán túlnyújtott rétestészta lett belőle, amit alig bírtam végignézni, tényleg csak a komplettista mániám miatt tartottam ki.
A Nikita egész más tészta, az sokkal könnyebben lecsúszott, holott az sem volt tökéletes, messzemenően nem volt az ... de legalább volt benne humor:
Aaron szerepelt még az X-Men filmekben is, illetve a Traveler - Az utolsó vakáció sorozatban, azok közül, amiket én is láttam.
