jinjang új megjegyzést írt a(z) "Játékszabály szerint" című bejegyzéshez:

Elolvasom. Térdemet csapkodva röhögök. Mert annyira IC, de tényleg. Láttam és hallottam a fiúkat a szavaidtól.
Aztán olvasok mást, hogy lenyugodjak, de végül visszatérek, és muszáj megint elolvasnom. Még mindig halálosan jó. Ránézek az órámra, menni kellene mosogatni, oké, csak még kiröhögöm magam. Elolvasom újra ezt a pár sort.

Nevetek. Nem bírom abbahagyni egy ideig. Végre megnyugszok (nagyjából). Ránézek az órára: basszus, eltelt egy negyedóra.
Még mosogatás közben is fel-fel nevettem. Ezt írva is vigyorgok, pedig ez két napja volt.
Kinyomtattam, eltettem depressziós időkre. Életmentő, de tényleg.

További kedvencek:

"- Miért van ilyen közel a szobámhoz?
- Hogy biztonságban érezze magát. Fogd be, és segíts. "

"- Különös zajokat hallottam.
- Megnyugtat a tudat, hogy ha különös zajokat hallasz éjjel, még van időd lefőzni egy kávét. "

"(Sam magában külön megünnepelt minden egyes másodpercet, amikor nem egymást bámulták Deannel)"

"- Talán felhívhatnánk őket.
- Reggel kilenc előtt és este kilenc után csak akkor telefonálunk, ha vér folyik. A társadalmi együttélés alapvető szabálya. "

"Sam pedig engedelmesen tűrte, mert Dean még nem vette észre, hogy egy labdán áll, három másodpercre a zuhanás és egy esetleges – adduram – zúzódás között. "

És az a legszebb az egészben, hogy még egy ilyen "gátlástalan fluffba" is bele tudsz rakni olyat, amitől az ember a szívéhez kap, hogy el ne olvadjon.

"- Tönkretettelek – motyogta Dean, és a hangja alapján vigyorgott, feltehetőleg azzal a pimasz, féloldalas grimasszal, ami mégis csupa szeretet, és Sam azért (biztos ami biztos) még egyszer felhunyorgott, hátha ki tudja venni, hogy a két sötét sziluett csókolózik-e már, mert nem igaz, hogy nem, és nem igaz, hogy a halálos ágya felett állva is flörtölnek."

"Az őszinte öröm és hála Castiel hangjában szíven ütötte Samet, legalább olyan erősen, mint az egykori angyal ütője az arcát – szóval még átgondolta ezt a meghatottság-dolgot. Érezte, hogy Dean eligazgatja rajta a takarót és egy pillanatra a homlokára simítja a tenyerét, aztán távolodó lépteket hallott, és megfeszült, a lepedőbe kapaszkodva.Most, szűrte a fogai között. Te hülye, mondd meg neki. "

"Hajnal öt óra múlt kurváratúlsokkal, és Dean Winchester pár szobával arrébb pingpongozott a passzív-agresszív majdnem-pasijával (akit Sam majd holnap, a nagyon-holnap, a sárga földig lever majd legalább háromszor a visszavágóban)."

Nyomot hagytál az életemben, az már biztos.


Bejegyezte: jinjang , bejegyzés helye: {b l o o d y r o m a n t i c}, időpont: 2016. április 19. 9:20